Nem tudom, ki tervezte, ki rendelte meg, ki fizetett érte, mennyit és kinek. Megkérdezném, de mostanában portálunknak semmire nem válaszol a hivatal. Az egyik városi képviselő mindenesetre büszkén adta hírül kedden délután, hogy: ilyenek lesznek a zöld buszmegállók. Szóval a Radnóti téri csak az első fecske volt, a mintadarab. Nem aratott sikert.
A közösségi oldalakon beindult a kommentáradat, dicsérő bejegyzést nem igazán lehet olvasni azóta sem. Egy óra se telt bele, már fent volt az első olvasói fotó arról, hogy a dizájnos műfű-burkolat ragasztása az egyik oldalon elengedett, és az egész izé bánatosan rogyadozott a tűző napon. Másnap, vagyis szerdán arra autóztam, hogy a saját szememmel is megnézzem. Már a másik műfű-burkolat sem volt a helyén, nyilván leszedték a kivitelezők. A két szélső üvegtábla fehér ragasztótól volt maszatos, elég gusztustalan hatást keltve. Na, de a középső legalább tiszta, állapítottam meg naivan, vagyis… Közelebb lépve tűnt csak fel, hogy ott nincs is üveg. Pontosabban volt, de az átadás másnapjára eltűnt. Apró, csillogó morzsákban szóródott szanaszét a buszváró háta mögött. Valaki kiütötte, ripityára törte a rendőrkapitányság közvetlen közelében.
Mi ez? Véleménynyilvánítás? Annak túl erős és nagyon tapló. Sima vandalizmus? Ha így van, kétségbeejtő. Szóval Veszprém első zöld buszmegállója szomorú véget ért. Talán nem kellene erőltetni, hisz épen is volt ezer baja. A fotókon mutatós építmény minden praktikumot nélkülözött, és hát zöld se volt, legfeljebb a színe. Oldalfalak nélkül, könnyen koszolódó és nehezen tisztítható műanyaggal „zöldre” dizájnolva, két embernek is szűkös műfű-kanapéval – biztos, hogy át lett ez gondolva rendesen? Délután fél öt volt, a buszmegállót telibe sütötte a nap. Végighúztam a kezemet a kanapé ülőfelületén, a műfű tűzforró volt, szinte olvadozott. Levonja a tanulságot valaki?
