Legendás alakja volt a veszprémi sportéletnek. Kezdetben azért, mert tagja volt az NB II.-es Veszprémi Vasas labdarúgócsapatának. Több mint négyszázszor lépett pályára a gárda színeiben. Remek játékos volt, mindenki ismerte a városban. Zwicker Tamás híres volt nagyszerű cseleiről, ügyes megmozdulásairól és nyugodt, higgadt természetéről. Sajnos azonban egy sérülés miatt fel kellett hagynia a futballal.
Pontosabban fogalmazva: soha nem hagyott fel a futballal. A játékos-pályafutása ugyan megszakadt, de csapata mellett maradt fotósként. Kitanulta ugyanis a fényképész szakmát. Később ennek köszönhetően fotósként tudott elhelyezkedni, többek között a Bakonyműveknél, a megyei napilapnál, a városi hetilapnál is alkalmazták.
Minden sporteseményen ott volt, a ralin, a tekén keresztül a kézilabdán át a fociig. A legalacsonyabb szintű pontvadászatoktól kezdve a Bajnokok Ligájáig, mindent lefotózott. Neki egyetlen munka sem derogált.
A hétvégéken egy zacskó szotyolával és a fényképész felszerelésével vágott neki a megyének. A futballpályák mellett élvezettel nézte a játékot, közben szotyizott és fotózott. Akadt, amikor – önhibáján kívül – a meccsbe is beavatkozott. Egy emlékezetes veszprémi derbin a felé kószáló labdát ösztönszerűen oxival adta vissza. Nagy tapsot kapott a közönségtől. Máskor a megyei III-as meccsen a játékvezetőt segítette ki, aki rossz szögben állva nem tudta pontosan megítélni a történteket, Zwicker Tamás azonban fotóval bizonyította a szabálytalanságot.
Élt-halt a veszprémi fociért. Előfordult, hogy szerepet vállalt a klubvezetésben is. Számítottak rá, bíztak a meglátásaiban, a szakértelmében.
Hiába ment nyugdíjba, a fotózást nehezen hagyta abba. Három éve akasztotta szögre végleg a masináját. Azóta visszavonultan élt párjával. Csak ritkán járt a városban. De ha találkoztunk, az első kérdése az volt, tudok-e valamit a klubról, a veszprémi fociról.
Tamás, most tudok. Vasárnap a bajnoki címért játszanak a srácok! Az aranyéremért. A dicsőségért. A feljutás lehetőségéért. Tudom, hogy te is ott leszel velünk! S bár a legendás oxidnak most nem tapsolhatunk, de sosem feledünk!
Vezető képünkön: Porga Gyula és Zwicker Tamás
Bényi Virág Rita
