A Pannon Egyetem legendás testnevelő tanára birtokosa volt a Veszprém Város Sportjáért Díjnak, de most halála kapcsán sokan elgondolkodnak, hogy velük is ő szerettette meg a mozgást. Hogy az egyetem hallgatóin, dolgozóin kívül hány ember életének lett része a sport valamilyen formája, azt nehéz összeszámolni.
Alig van a megyeszékhelyen olyan család, amelynek valamelyik tagját nem tanította teniszezni, evezni, síelni. Felnőtt ügyvédek jártak hozzá teniszedzésre, hogy elindulhassanak kamarájuk bajnokságán. Mérnökök sokasága alig várta Németh János sítáborait. Kezdetben Szlovákiába szervezte azokat, majd ahogy kinyílt a világ, komfortosabb, távolabbi síterepekre utaztak. Németh János vezetésével olimpiai színhelyeket ostromoltak. A megyei kórház orvosai egyetemi kollégáival közösen október elején évről évre vele hódították meg a Magas-Tátra csúcsait. Múlhatatlanok az érdemei a balatoni evezés népszerűsítésében.
Az egyetem fixüléses csónakjával Velencében a híres-neves Vogalonga közönségét és meghódította, amikor csapatának tagjait tisztelgésre vezényelte a Rialtó hídjánál, így egyszerre tíz darab négyméteres evező állva köszöntötte a versenybíróságot. Akik pedig már nem voltak képesek aktívan sportolni, azok az egykori legendás VSC‑s focistával vitatták meg a veszprémi klubcsapatok szerepléseit.
Hatvan éve, amikor a 1966-ban a testnevelési tanszéken dolgozni kezdett, nemcsak egy tettre kész fiatalember érkezett meg a vegyipari egyetemre, hanem hosszú időre beköltözött a jókedv és a humor is. Németh János keményen dolgozott a hallgatókkal, a sportolókkal, de már akkor ismerte a motiválás sokféle módját, amikor még arról nem jutottak el hazánkba tudományos publikációk. Emlékezetes csatakiáltással „cikicaka, cikicaka, haj, haj, haj!” indította az összes versenyt. És ugyanezzel zárta örömében a napot, hogy a társaság minden tagja egészséges maradt. Az először túrázóknak az első hegycsúcs megmászása után maga faragott vándorbotot, ami nemcsak feliratos emlékként okozott örömet, de gondosan kialakított formája valódi támaszként szolgált. A síeléssel ismerkedőket irányításával felavatták: a jelöltek keresztszülőt választottak tapasztaltabb pályatársak közül, akik jó kedvűen segítettek meghempergetni őket az alkonyi hóban.
Nyugdíjasként is legendás mondásokat, nótázásokat vezényelt az egykori testnevelő, aki nélkül nem múlhattak el a mérnöki szakestek: a tanárok énekkarát mindig ő vezényelte. A vegyészindulók a színpadi produkciót képezték, az esteken pedig egy idő után jöttek a sportindulók, amelyeket legnagyobb bánatára már nem tudtak vele énekelni.
Németh János kovász volt, csoportokból közösségeket keltett életre. Az a típusú klasszikus tanár, akinek nem kellett prédikálnia, aki példájával ösztönzött.
Mostantól a „cikicaka, cikicaka haj, haj, haj” már leginkább a szívünkben visszhangzik.
Vezető képünkön Németh János győztes evezőseivel Budataván. Fotók: a szerző
