Bár nem élünk már sem a lovaskocsik, sem a lóvasút korában, a december 21-i eseményt, hat NoHAB mozdony összekapcsolását mégis fogathajtásnak nevezik vasútbarátok és -rajongók.
Hat NoHAB típusú gép robogott egybefogatolva szombaton a 29-es vonalon, az északi, majd a déli Balaton-parton. És – csodák csodájára, a magyar vasút jelenlegi körülményei ellenére – az 1963-64-ben a svéd gyárból kigördült, egykori M61-esek egy retró-szerelvénnyel, a vonat végén pedig villamos fűtőkocsival – végig tartották az előre tervezett menetidőt. Ne számítsuk a néhány perces késést! Aki vonattal utazik, annak ez ma igazán fel sem tűnik. A fogathajtás rendben megérkezett a Nyugatiból Székesfehérváron, Balatonalmádin és Balatonfüreden át Tapolcára.
Tapolca és egy rövid vasúttörténet
Ebben a történetben a kulcsszó mindenképpen Tapolca város neve. Az egykor összesen húsz darabból álló hazai NoHAB-flotta – két mozdony kivételével – 1979-től folyamatosan került át az akkor még üzemelő Tapolca Vontatási Főnökséghez. Kiszolgálták a Budapest–Balatonfüred–Tapolca–Zalaegerszeg, a Kaposvár–Keszthely–Szombathely és a Budapest–Siófok–Keszthely viszonylatokat. Ekkor még a fővárosba közlekedő NoHAB-ok rendszeresen feljártak a Déli pályaudvarig. A Tapolca Vontatási Főnökséget 1997-ben csatolták Székesfehérvárhoz, viszont a gépek rendszeresen vitték az északi Balaton-part vonatait. Jellegzetes, a Balaton-felvidéki dombokról, hegyekről visszaverődő hangjuk sokak fülében ismerősen csengett, s ezt most is alkalmunk volt hallani. Azért maradt Tapolcán nem egészen egy NoHAB ma is, igaz, csak egy szobormozdony, mondhatni emlékmű. Az M61 004-es gép, a Tapolca névre keresztelt, és 1999-ben sajnálatos balesetet szenvedett NoHAB épen maradt vége ugyanis az állomás területén kapta végső nyughelyét. Zarándokhellyé vált, ahogy a vasútbarátok, úgy mozdonytestvérei – a még közlekedő NoHAB-ok – is meglátogatják december 21-én „négyeskét”.
Miért december 21.? Karácsonyi ajándék, vagy több annál?
Megbízhatóságuk ellenére az M61-es nagydízeleket 2000. december 21-én végleg kivonták a napi közforgalomból. Ennek emlékére szervezték meg a legelső fogathajtást 2015-ben. Akkor is, idén is hat gép alkotta a fogatot, azzal a különbséggel, hogy a legelső (leánykori nevén M61 010, mai pályaszámával 618 010-es) gép helyett most egy magántársaság zöld színű NoHAB-jával lett teljes a bűvös hatos. S ha már itt tartunk, leírjuk a csodagépek összeállítását. Az élen természetesen a NoHAB-király, a 618 019 haladt, őkelmét a 618 017, a 618 001, a 618 006 és a 618 020 – azaz a megmaradt MÁV-os gépek követték. Aztán a már említett magánvasút 618 629-es svédacélja, közismert nevén a zöld sárkány vágtatott. Majd maga a szerelvény, melyre a jegyek idén is határidő előtt elkeltek. A vonatba WRm, VL és WLs kocsikat soroztak, a sereghajtó pedig egy Vfk, azaz villamos fűtőkocsi volt. A végállomáson, Tapolcán, illetve a közbeeső megállókban az erős szél ellenére is hatalmas rajongói tömeg üdvözölte, fotózta, videózta az idei fogatot, s tették ezt többen a nyílt vonalszakaszokon is. A vonaton büfé működött, az odaúton reggelit vásárolhattak az utasok, a visszaúton pedig elfogyaszthattak egy, a jegyárban foglalt főételt. A különvonat indítását, mely a főváros felé a Balaton déli partján közlekedett, a MÁV Rail Tours szervezte.
Királyi szerepben egykor és ma
A sorozat 019-es dízelmozdonya ezt a címet több okból is kiérdemelte. Egyrészt idén ez a gép haladt a retró-szerelvény élén, bár a vontatásban több társa is besegített neki. Másrészt a 019-es a közismert narancssárga NoHAB.
– Szép , szép, csak túlságosan narancssárga lett, nem ilyen volt az eredeti színe – jegyezték meg a vonatbarátok.
Harmadrészt pedig azért a „királyi” jelző, mert a 019-es NoHAB 014-es társával anno a kormányzati különvonatok vontatásában teljesített kiemelt szerepet. E cikk szerzője pedig 1986-ban találkozott vele először Veszprémben, amikor az emlékezetes nagy tél nyomait igyekeztek hóekével eltávolítani a 20-as vonalról. Ezt a feladatot is a két kiemelt gép végezte. Később persze a 019-est is Tapolcára állomásították. Végül egy utolsó adalék a „királyról”: 1996-ban a ma narancssárga fényezésű gép vitte a budapesti Délibe az utolsó dízelvontatású személyvonatot.
A vezető képen hatalmas, gépek, hatalmas erő, hatalmas érdeklődés Balatonalmádiban. Szöveg és fotók: Benkő Péter Roland
