Már csak néhány nap van hátra a szülőknek a két és fél hónapnyi logisztikából. Ha kicsik a gyerekek, nincsenek bevethető nagyszülők, rokonok, akkor nyugodtan nevezhetjük logisztikai és pénzügyi rémálomnak is a június közepétől szeptemberig tartó időszakot.
A következő tanévtől ez némileg változik – a Magyar Közlönyben megjelentek alapján a nyári szünet egy héttel kitolódik, csak június 21-én ér véget a tanév, de így hosszabb lesz a téli és a tavaszi szünet is.
A gyerekek letargiában, a szülők pedig már hűtik a pezsgőt – lesarkítva talán ezzel jellemezhetjük az utolsó augusztusi napokat. Nézzük, ki, hogyan „vészelte át” a nyarat.
Az én gyermekem ovis, így csak 5 és fél hétnyi szünetet kell leszervezni, amit a kislányom a nyári szünet előtti utolsó ovis vírust begyűjtve megtoldott még egy héttel. Bizonyos szempontból persze könnyebb ez az időszak, hogy nem kell az évközi reggeli rohanós rutinba beleőrülni, más szempontból viszont legalább ennyire nehéz a felügyeletet megoldani. És őszintén le a kalappal a kisiskolás gyereke(ke)t nevelő szülő(k) előtt, akiknek dupla ennyi időszakot kell megoldani. Gyakran egyedülálló szülőként vagy nagyszülői segítség nélkül.
Üzemben a nagyszülők
– Anya, az ösküi tengerparton vagyok a mamiékkal – mondja az egyik telefonhívásnál az ötévesem, akinek a Kerektemplom alatti patak és gyönyörű park maga a paradicsom. Mezítláb fürdőzik a jó hideg vízben, vízipisztolyozik, kavicsokat dobál, full koszosan kerül haza – ahogy azt egy rendes gyereknek illik.
Kismacskákat etet, levendulát szüretel, segít buktát sütni, többnyire olyan dolgokat, amilyeneket a nagyszülőkkel lehet legjobban csinálni. Hozzáteszem – dolgozó nagyszülők, szóval az ovis szünet kihirdetésekor mindenkinél előkerülnek a naptárak. Az én kéthetes szabadságomban volt kirándulás, barátok látogatása, egyhetes közös családi nyaralás (jó sok esővel).
Ezt követte egy hét tornatábor, ami nagyon szerencsés módon igazodott a szülők munkarendjéhez, így munka előtt leadtam, utána pedig mentem érte. Mindez 45 ezer forintért, ebéddel, uzsonnával, nagyon klassz programokkal. A gyerkőc szuper jól érezte magát, szóval megérte, a számot csak a tények kedvéért írtam le: ez egy gyerek és egyetlen hét.
Az utolsó kéthétnyi felügyelet nálunk a másik nagyszülőpárosé. Szerencsénkre mindketten nyugdíjasok, úgyhogy az időponthoz ők tudtak igazodni. Nekem egyébként óriási előny, hogy a munkahelyemen is lett volna lehetőségem a gyerek táboroztatására – de erről kicsit később.
Nyári tábor és keresztapa
Pavelka Timiék 72 ezer forintot költöttek táborokra. A tízéves Ottó négy hetet töltött táborokban: az iskolai 27 ezer forint volt étkezés nélkül, kódtábor 35 ezer forint napi háromszori étkezéssel, a Start SE kézilabda tábora ingyenesen napi háromszori étkezéssel, és egy támogatott, junior életmód, diákolimpia-tábor 10 ezer forintért.
Timék is a szerencsésebbek közé tartoznak, mindkét nagymama „igazi” nyugdíjas, úgyhogy szívesen bevállalják Oti felügyeletét. De besegít a keresztapa is: bicajozás, kirándulás, focizás a program, illetve a legújabb őrület a darts. Mindezek mellett persze sor került családi, baráti közös nyaralásra, sátorban alvós, éjszakai túrázós bandázásra.
11 hetet kellett „kisakkozni”…
Horváthné Dima Anikónak egy négyéves ovis és egy hétéves iskolás kislánya van, a nyári szünet alatt összesen tizenegy hetet kellett kisakkozni. Az ovis zárásig, július 21-ig járt oviba, addig a nagy táborozott: diákolimpia-tábor sok-sok ügyességi játékkal, falmászással, atlétikával támogatottan 10 ezer forintért, tornatábor a Botevben – szintén sok játékkal, erősítéssel, gyakorlással – 30 ezer forintért, ugyanitt kódtábor 36 ezer forintért, majd a sort a VEDAC atlétika tábora zárta 35 ezer forintért. Természetesen volt egy hét közös családi nyaralás is, majd a két hét egyetemi tábor mellett még jutott idő a nagyszülőknek is.
PE, a családbarát munkahely
Ritkán hallani, hogy a munkahely is „beszáll” a gyerekfelügyeletbe. A „családbarát” jelzőt pont az ilyen lehetőségek hallatán érti meg és értékeli az ember: a Pannon Egyetemen az idén július elejétől augusztus végéig hét turnusban és három csoportban táborozhattak ingyen a dolgozók gyerekei.
Ovisok, alsósok, felsősök külön, a gyerekekre pedig gyakorló óvodapedagógusok, illetve a tanító- és tanárképzéses hallgatók vettek részt. Az egész nagyon profin szervezett volt, hónapokkal a szünet előtt felmérték az igényeket, gyűjtötték a játékokat, és az életkori sajátosságoknak megfelelő tematika várta a felső kampuszon a gyerkőcöket.
Negyven ovis, negyvenhat alsó és huszonöt felső tagozatos gyerek táborozott az egyetemen, és igazán mosolyogtató élmény volt ilyen kicsiket látni ebédidő tájékán a büfében. A gyerekeknek izgi anya/apa munkahelyén lenni, a szülőknek pedig megnyugvás és könnyebbség a tudat is, hogy a közelben és jó kezekben vannak a gyerkőcök.
– Az egyetem által szervezett nyári tábor remek kezdeményezés. Már az ötlet is nagyon tetszett – kezdte egyik kolléganőm, Benedek Ágnes. – Az óvoda, ahova négy és fél éves kisfiam, Marci jár, négy hétig van zárva a nyáron. Felügyeletét a szünetben már tavaly is nagyszülők segítségével tudtuk csak megoldani. Idén a négy hétből kettőt mamáéknál, kettőt pedig az egyetemi táborban töltött.
– Őszintén szólva kicsit tartottam tőle, hogy a délutáni alvást hogyan oldják majd meg, illetve hogy mennyire találja majd helyét Marci az ismeretlen óvó nénik és gyerekek között. Az aggodalmam azonban feleslegesnek bizonyult, jó szakemberek vigyáztak rá, a gyerekekkel is jól kijött, új barátokat szerzett és az alvás is flottul ment rögtön az első naptól.
– Marci minden este várta, hogy másnap menjünk a táborba, és mindenkinek büszkén újságolja, hogy anya munkahelyére jár – mesélte Ági. Hozzátette: a szervezés sikerességét mutatta azt is, mennyire figyeltek a részletekre: elkülönített WC-k a kicsiknek, szűkítő, fellépő a mosdóban.
– Nagyon élvezték az egyetemi tábort a lányok. Szerintem a nagynak még jobban is tetszett, mint a korábbiak – mesélte Anikó. – Tematikus programok alapján felépített heteken nagyon sokat foglalkoztak a gyerekekkel. A kicsi mondókákkal, dalokkal és az alkotásaival jött haza, a hétéves pedig teljesen elvarázsolódva a Vegyészkobold előadáson látott, hallott „trükközésektől”.
Alig várta, hogy újra mehessen a Mérnöki Karra. Rengeteg új játékot tanultak, amit eddig nem ismertek és örömmel mutatták be otthon. Úgy gondolom, hogy anyagilag nagy segítség volt minden kolléga számára ez a tábor. Mi biztosan spóroltunk a két hét alatt minimum 100 ezer forintot.
Élményekben is gazdag volt ez az időszak, sok kis barátság született, és kezdenek megismerkedni az egyetemi világgal, rendszerrel. Személy szerint én hálás vagyok azoknak, akik ezt a tábort lehetővé tették – fűzte hozzá Anikó.
Egy biztos: nyilván nem minden munkahelyi adottságra adaptálható ez a megoldás. Az is nagyon valószínű, hogy jóval kevesebben segítik a munkavállalóikat ezzel, mint amennyien tehetnék. Pedig az elégedettséget és a lojalitást nagyban lehet növelni azzal, amikor az ember valóban azt érzi: „törődünk veled”.
Szerző: Kiss Nikolett
