A 21. század munkajogai mögött olyan nők állnak, akikről ritkán esik szó a tankönyvekben. A Radium Girls című film egy ilyen elfeledett történetet elevenít fel – fiatal munkáslányokét, akik a saját egészségük árán harcoltak az igazságért egy olyan világban, ahol a profit többet ért, mint az életük.
A Radium Girls (2020) első pillantásra egy klasszikus történelmi drámának tűnik: 1925-ben járunk, New Jersey-ben, ahol fiatal nők dolgoznak egy óragyárban. Precíz mozdulatokkal festik az óraszámlapokat különleges, világító festékkel, amelynek egyik összetevője a kor tudományos csodájának tartott rádium. A film főszereplője a fiatal Bessie Cavallo, aki nővérével, Jóval együtt dolgozik a gyárban. Miközben szorgalmasan spórolnak egy jobb jövő reményében, Jo váratlanul megbetegszik. Ájulás, foghullás, csontfájdalmak – és az orvosok csak találgatnak.
A film itt élesen és kritikusan ábrázolja az akkori orvostársadalom hozzáállását: a férfi orvosok nem keresnek valódi okokat, hanem gyanakvással és megvetéssel tekintenek a fiatal nőkre. A legdöbbenetesebb jelenetek egyikében Jo panaszait azzal intézik el, hogy szifilisz, a fiatal lányoknál előfordul. Ahelyett, hogy kivizsgálnák az összefüggéseket a munkahely és a tünetek között, megalázzák és stigmatizálják őket – elutasítván nemcsak a betegségüket, hanem a személyüket is.
Ahogy Bessie nyomozni kezd, feltárul a kegyetlen valóság: a vállalat már rég tud a rádium veszélyeiről, mégis eltitkolja azt. A film ettől kezdve már nem csupán személyes történet, hanem a női öntudatra ébredés krónikája is. Bessie nemcsak a nővéréért, hanem sorstársaiért is kiáll – és ezzel az egész rendszerrel kerül szembe.
A történet fordulópontja az, amikor Bessie kapcsolatba kerül egy női kutatóval, aki hajlandó segíteni az igazság felderítésében. Ez a női karakter nemcsak tudásával, hanem együttérzésével és elkötelezettségével is kilóg a férfiak uralta, rideg intézményi világból. A film egyik legerősebb jelenete, amikor Bessie – nővére halála után – kétségbeesett bátorsággal dönti el, hogy Jo holttestét exhumálják, hogy bebizonyítsák: a rádium nem múlt el nyomtalanul. A vizsgálat során kiderül, hogy a csontjai még mindig sugárzó rádiummal szennyezettek. Ezzel kézzelfogható bizonyítékot nyernek, amit már a vállalat sem tud lesöpörni az asztalról.
Igaz történet – a némaság ára
A Radium Girls című film háttere nem fikció, hanem egy valós, tragikus és sokáig elhallgatott fejezet az amerikai ipar és munkásmozgalom történetében. Az 1920-as években több száz fiatal nő dolgozott az Egyesült Államok különböző óragyáraiban – például a United States Radium Corporation vagy a Radium Dial Company üzemében.
A munka aprólékosságot igényelt, ezért a lányokat arra tanították, hogy az ecsetet szájukkal formálják hegyesre – ez volt a híres „lip, dip, paint” módszer: az ecsetet a szájukba vették, megnyalták, belemártották a festékbe, majd festettek, és újra kezdték a ciklust – naponta akár több százszor is. Akkor még nem volt ismert széles körben a rádium veszélyessége, de a vezetőség már tudta, hogy a sugárzás hosszú távon károsítja a szervezetet. A férfi tudósokat, akik laboratóriumi környezetben dolgoztak a rádium közelében, ólomköpenyek védték – miközben a női dolgozók tudatlanul nyelték a radioaktív anyagot, mosolyogva, fiatalon, sokszor alig húszévesen.
Ahogy az évek teltek, a dolgozók egyre különösebb tüneteket tapasztaltak: ízületi fájdalmak, krónikus fáradtság, súlyos belső vérzések. Amikor a lányok orvosi segítséget kértek, gyakran szembesültek azzal, hogy a tüneteiket nem vették komolyan, nemi betegséggel vagy hisztériával magyarázták a panaszokat. Ez nemcsak az áldozathibáztatás klasszikus példája volt, hanem egy olyan megbélyegzés, amely társadalmilag teljesen ellehetetlenítette a nőket, szégyenbe és hallgatásba kényszerítve őket.
Azok a nők, akik mégis próbáltak jogi úton fellépni, elképesztő ellenállásba ütköztek. A cégek nemcsak megtagadták a felelősségvállalást, hanem aktívan dolgoztak azon, hogy lejárassák a panaszosokat: lefizetették az orvosokat, ügyvédeket és a sajtót is mozgósították, hogy az ügyeket elhallgassák vagy hiteltelenítsék. Ez a taktika különösen hatékony volt abban a korban, amikor a női munkavállalók szinte semmilyen jogi védelemmel nem rendelkeztek, és a közvélemény is könnyen elfogadta a férfiak által uralt narratívát.
A sajtó, a szolidaritás és a női öntudat ereje
A Radium Girls érzékenyen mutatja be, mennyire fontos szerepe van a női kapcsolatoknak ebben a történetben. A testvéri kötelék, a barátság és a munkahelyi összetartás nemcsak érzelmi támaszt nyújtanak, hanem segítenek a lányoknak abban is, hogy ne érezzék magukat egyedül a küzdelmükben. Bessie karaktere szép ívet jár be: a naiv, álmodozó fiatal lányból fokozatosan válik egyre tudatosabbá. Már nemcsak kérdéseket tesz fel, hanem kezdeményez, és felelősséget vállal másokért is.
Jelentős fordulópontja a történetnek, hogy a lányok mellé áll a sajtó. A cikkek és riportok hatására a történetük országos üggyé válik. A média nyilvánossága nemcsak esélyt ad az igazság kimondására, hanem új kapcsolatokat is teremt. Az ország különböző részeiből egyre több nő jelentkezik, akik hasonló tünetekről számolnak be, és leírják a saját történeteiket. A személyes szenvedésből így közös ügy lesz, a szégyen és hallgatás helyét pedig lassan átveszi a bátorság és az összefogás.
A film ezzel is azt üzeni, hogy a változás nem mindig felülről érkezik. Gyakran azok indítják el, akik kiszolgáltatott helyzetben vannak, de mégsem hajlandók belenyugodni az igazságtalanságba. A Radium Girls finoman, de határozottan mutatja meg, hogy a női testek nemcsak a kizsákmányolás terepei, hanem az ellenállás és a változás kiindulópontjai is lehetnek – különösen akkor, ha a közösség, a hang és a nyilvánosság is melléjük áll.
Ellentmondásos végkifejlet
A Radium Girls befejezése nem ad klasszikus megnyugvást vagy katarzist. Nincs nagy per, nincs látványos bukás, és a vállalat vezetői sem bűnhődnek meg nyilvánosan. A lányok egy részének – köztük Bessinek is – végül sikerül kikényszerítenie egy megállapodást, amit alá is írnak, de a jelenetből egyértelmű, hogy ez inkább egy szükségszerű kompromisszum, mint valódi igazságtétel. A zárójelenet Bessie monológjával ér véget. Ebben már nem a harag vagy a kétségbeesés szólal meg, hanem egyfajta csendes felismerés: hogy a bátorság, a kitartás és az egymásba vetett hit többet ér, mint bármilyen hatalom vagy pozíció. Hogy az igazság kimondása, még ha nem is hoz azonnali győzelmet, mégis nyomot hagy – másokban, a jövőben, a történelemben.
Ezután a film szöveges betétekkel zárul, amelyek rámutatnak: a rádiumfestéket egészen az 1970-es évekig használták. A peres megállapodást intéző szövetségi bíró részvényese volt az egyik érintett cégnek. A radium girls esetei azonban hozzájárultak az amerikai munkajogi szabályozás fejlődéséhez, a munkavállalói kártérítési rendszer kialakulásához, és alapot teremtettek a sugárvédelmi előírások megalkotásához is. A legutolsó felirat még egyszer, utoljára emlékeztet arra, hogy ez a történet nem csak átvitt értelemben hagyott nyomot: „Ha Geiger-számlálót helyezünk egy rádium lány sírjára, az még ma is jelez – és még ezer évig jelezni fog.” A testek, amelyek egykor eszközzé váltak a gyárak kezében, ma is bizonyítékai annak, hogy az elhallgatott igazságok sosem tűnnek el teljesen.
Vezető kép: Netflix
