Az anya a legtöbbet kritizált társadalmi kategória. Őt okoljuk mindenért: ha szerencsétlenek vagyunk, ha betegek. Rosszul nevelt, rossz géneket örökített. Hideg anya volt, vagy túl elnéző. Bármerre nézünk, az interneten, női lapokban, influenszereknél, szupernőkkel bombáznak bennünket, akik ráadásul kivétel nélkül szuperanyák is.
Okosak, szépek, sikeresek és természetesen szupergyereket nevelnek, akiből minimum miniszterelnök, de legfőképpen Steve Jobs, vagy Elon Musk lesz. Addig is, amíg fel nem nőnek, a legszuperebb szülinapot nekik rendezik, a legjobb uzsonnát nekik csomagolják, a legkreatívabb szabadidős programokat nekik szervezik.
A modern társadalom olyan anyaideált támaszt, aminek nagyon kevés nő tud megfelelni. Még akkor is nehezen, ha mellette nem kell dolgoznia – állítja az anyamítoszt elemezve a Neue Zürcher Zeitungban Margrit Stamm, a Freiburgi Egyetem Neveléstudományi Tanszékének professor emeritusa.
24 órás szolgálat
A társadalmi vélekedés szerint nincs nagyobb boldogság az anyaságnál. Mégis egyre többen félnek ettől a feladattól. Talán mert egyre nagyobbak az elvárások. Azt az egy szem gyereket, aki megszületik, semmiképpen sem szabad elrontani. Régen hat–tíz gyereket is szültek az anyák. A nagyobbak nevelték a kisebbeket, vagy – ahogy mondták – a sokadik gyerek már az árokparton is felnőtt. Illetve, voltak dajkák, nevelőnők, nem az anyának kellett mindenhez a legjobban értenie.
A modern világban már jó ideje a gyereknevelés non-stop szolgálat, legtöbbször a kenyérkereső munka mellett. És ha kiborul az anya, ideges lesz a sok rá váró feladattól, a megoldhatatlan helyzetektől, ha nem koncentrál kellőképpen és állandóan a gyerekére, egyből megkapja a negatív jelzőket.
A gyereknek nem szuperanya kell
Pedig a gyerekeknek nem szuperanyák kellenek, hanem egyszerűen csak szeretetteljes, elfogadó egyéniségek, akik megtanítják a gyermeküket mindenre, ami az élethez kell – magyarázza Margrit Stamm.
Nagy kérdés az apák szerepe. Azok az anyák, akik életszerűen állnak hozzá a gyerekneveléshez és nem misztifikálják a saját szerepüket, partnerségre törekszenek az apával, elosztják a feladatokat. Ugyanakkor egy svájci felmérés szerint a nők többsége ellenzi a férfiaknak a gyereknevelésbe való erőteljesebb bevonását. Ezt azzal indokolják, hogy idegesítő, ahogyan az apák a gyerekkel bánnak, hiányolják a következetességet.
Elfáradnak, kiégnek
Furcsa ez a hozzáállás. Annál is inkább, mivel sokan közülük szemmel láthatóan beleroppannak a munka melletti gyereknevelésbe. Elfáradnak, kiégnek. És mit kapnak cserébe? Többnyire kritikát: a férjüktől, az anyósuktól, sőt a saját anyjuktól is. Na és persze az utcán, játszótéren, buszon, üzletben az idősebbektől. Mindenki kifogásol valamit, többnyire, hogy nem fordít elég időt a gyerekre, nem törődik vele eleget, éppen ezért a csemete neveletlen, kezelhetetlen, fegyelmezetlen stb.
Senki sem tökéletes
Az anyák se. Mégis, mikor indokolt a szemrehányás és a lelkiismeret-furdalás? A szakember szerint nem csak a súlyos elhanyagolás, de kényeztetés esetén is. Az elkényeztetett gyerekek felnőttként rosszul teljesítenek, mert nem tanulnak meg küzdeni. Ehelyett folyamatos gondoskodásra vágynak. Számukra az anya lesz a világ egyetlen és legfontosabb személye, ami személyiségtorzuláshoz vezet. Nem szabad a gyerekeket szimbiózisra nevelni! Önálló, kiegyensúlyozott, boldog személyiséggé kellene formálni őket! Ha hagyják magukat.
Fotó: Thinkstock
Vannak nők, akik jól tűrik a kritikát, még tanulnak is belőle, mások viszont személyes sértésnek veszik, sőt kudarcnak.
Média, család, anyakép
Mégis, miért invesztálnak a nők ennyi időt és energiát ebbe a feladatba? Miért nem osztják meg a feladatot az apával? Talán mert a szuperanyák mítosza nem egyéni ügy, hanem kulturális küldetés. A társadalom ráerőlteti a nőkre a túldimenzionált, túlidealizált, hamis szerepkört, amit mindenki próbál követni, ösztönei, szíve szerint is, de aminek mégis nagyon nehéz megfelelni.
Margrit Stamm szerint a médiának, de a családnak is segíteni kellene reálisabb anyaképet kialakítani. Amely nem stresszeli a nőket és a család többi tagját sem.
A vezető kép Milanovich Domi fotója
