Nemcsak a júniusi rekordhőség kínoz bennünket, de itt van a fejünk fölött már napok óta egy szokatlan porfelhő is. Ráült a tájra az afrikai por. Nem látni tőle a napot.
A fölöttünk lebegő afrikai por miatt ilyen furcsán szürkéssárga a légkör. Egy ciklon hozta el hozzánk a nagy szaharai homokfelhőt a messzi Afrikából, több ezer kilométeren át. A szakemberek szerint jó lesz megbarátkozni a gondolattal, hogy évente egyre többször is előfordulhat ez a jelenség. A porfelhő eltűnését az első vihartól várhatjuk.
Magyarországra viszonylag kevés jutott az afrikai porból ahhoz képest, hogy mennyit kapott a mediterráneum belőle. A június 21-én készült fotókon az Akropolisz úgy néz ki, mintha a Marson állna, nem pedig Athén szívében. Mit lehet tudni erről a szürreális látványt okozó porfelhőről?
Hogyan alakul ki porvihar a Szaharában?
Porviharok akkor fordulnak elő, amikor erős szél fúj a Szahara nagy területein, az Észak-Afrikán átnyúló sivatagban. A szakemberek magyarázata szerint először a nagy és nehéz homokszemcséket kapja fel a szél. Ám ezek nem azok, amelyek végül a Földközi-tengeren át Európáig szállnak. Amikor az említett nagy porszemek a földre esnek, az ütközés más homokbuckákat is feltör, amelyek aztán rendkívül kis porszemcsékké oszlanak el. Ezek az apró részecskék azok, amelyek nagy távolságra is képesek elszállni a szelek szárnyán, éppen azért, mert olyan kicsik és könnyűek.
Már megint az éghajlatváltozás
A Szaharában rendszeresen előfordulnak homokviharok. De ahhoz, hogy a szelek elhordhassák a port több ezer kilométerre északra, ezeknek a viharoknak kölcsönhatásba kell lépniük olyan időjárási rendszerrel, amely olyan erős szeleket hoz létre, amelyek szükségesek ahhoz, hogy hosszú távolságokon elvigyék.
A kérdésre, hogy mi változott meg, miért kerül egyre több afrikai por Európába, a Telex szakírója azt a választ adta, hogy „nagyon úgy tűnik, hogy az éghajlatváltozás áll a háttérben. Megbízható műszeres mérési adatokkal az 1880-as évek óta rendelkezünk, azóta a globális átlaghőmérséklet csaknem 1 Celsius-fokot emelkedett. Ennek a melegedésnek a döntő többsége az elmúlt 10-15 évben történt és a térbeli eloszlása sem egyenletes; a sarkvidéki területek melegedése többszöröse az alacsonyabb szélességek hőmérsékletváltozásának (ezt nevezzük arktikus amplifikációnak). A mérsékelt övi ciklontevékenységért felelős Rossby-hullámok alakulása a meridionális hőmérséklet függvényében változik: minél kisebb ez a különbség, annál lomhább, nagyobb amplitúdójú magaslégköri hullámok képződnek az arktikus amplifikáció miatt. Ha ez valóban így működik, akkor ennek kettős következménye lehet a hazánkat érintő szaharai porviharos eseményekre vonatkoztatva. Egy: a lassabb nyugat-keleti irányú mozgás révén tovább fennmarad a porviharos epizód kialakulásáért felelős szinoptikus meteorológiai helyzet. Kettő: a nagyobb délies kilengése egy ilyen magaslégköri hullámnak nagyobb valószínűséggel vezet a teknőről lefűződő hidegcsepp létrejöttéhez, ami a legintenzívebb porviharos események hátterében áll.”
Mi a baj a porral?
Arra nincs még hiteles tudományos válasz, hogy az esetleges nyomott hangulaton kívül okoznak-e más egészségügyi problémát is ezek a porfelhők. Nem ismeretesek még a mérési eredmények arról, hogy esetleg tartalmaznak-e egészségkárosító anyagokat ezek a porszemek.
Vannak tudósok, akik azt kérdezik, mi a probléma? Hiszen por mindig is volt a levegőben. A por majdnem olyan régi, mint a Föld.
Vezető képünkön: Veszprém is porfelhőben. Napkeltekor és napnyugtakor a leglátványosabb a barnás homály. Fotó: Veszprém Kukac
