Két bajnoki ujjgyakorlat után úgymond egy rangadót is megnyert a harmadik fordulóban a Telekom Veszprém férfi-kézilabdacsapata. Az eddig látottak összefoglalójának a kérdése az lehetne, hogy a bőség zavara, vagy inkább a lehetősége?
Talán akkor volt ennyire ipari gyémánt keménységűnek és szilárdságúnak tűnő kerete a veszprémieknek, amikor évekkel ezelőtt leigazolták szinte a fél Vardar Szkopjét és még másokat is hozzá.
Most hasonló a helyzet, mert egy ugyancsak jó nevekből álló, de szakmailag tudatosabb válogatás után állt össze a Telekom Veszprém kerete. Köztük igazi klasszisokkal. Különösen a Barcelonától elhozott olimpiai és világbajnok francia Ludovic Fabregas jelent óriási erősítést honfitársával, Nedim Remilivel, akiknek játékkapcsolata felér Gulyás István–Zsigmond György, Nikola Eklemović–Marian Cozma vagy Chema Rodriguez–Renato Šulic pároséval. Úgy tűnik, Fabregas védekezésben régen látott stabilitást adhat a csapatnak. Ráadásul a beállós támadásban is világklasszis teljesítményre képes Remilivel párban.
Az eddig lejátszott mérkőzésekből persze nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Főleg nem a hazai bajnoki összecsapásokból. Merthogy nem ez a mérvadó sorozat egy ilyen felturbózott erősségű csapattal. Hanem természetesen a Bajnokok Ligájában való helytállás.
Természetesen látszik, hogy a Momir Ilić – Gulyás Péter-edzőpáros irányította együttes még nincs teljesen összerakva. Ősz lévén mondhatjuk, hogy még forrásban van. Ahogy a többi nagy nemzetközi riválisé is. A Tatabánya elleni idegenbeli, magabiztos győzelem is láttatta néha, hogy még nem mindenki kompatibilis mindenkivel. Ám a folyamatos csapatjáték szempontjából a kompatibilitás nélkülözhetetlen elem lesz a játékosok forgatása, pihentetése közben. Mint ahogy az is, mennyire tudja majd az öltözőt is kézben tartani a szakvezető páros. Mert az tükröződik a pályán nyújtott teljesítményeken is. Ennyi klasszist egyáltalán nem könnyű folyamatosan tűzben, harcban tartani, motiválni. A lényeg: ne legyen boldogtalan, duzzogó kézilabdázó azért, mert esetleg kevesebbet játszik! Vannak olyan posztok, ahol hárman is alkalmasak a játékra. Ez akár a bőség zavarát is okozhatja. Vagy a lehetőségét, hiszen így a taktikai repertoár is szélesedik, színesedik.
Az egyértelműen kirajzolódott eddig is, hogy a keretben vannak művészek, nagy harcosok, beilleszkedésre várók. Belőlük kell olyan csapatot gyúrni, amely az itthoni feladatokon, a végső győzelmeken kívül a Final Four-ig kell meneteljen.
És máris itt van az első nagy feladat. A legutóbbi BL-győztes, a fináléban a lengyel Kielcét legyőző, német Magdeburg elleni csütörtök esti párharc. Azt mondja egy élvonalbeli férficsapatedző ismerősöm, hogy figyeld meg, nyer a Telekom, mert a Magdeburg, ha az ottani bajnoki meccse úgy kívánja, inkább elengedi a BL-csoportmeccseket, mert a német csapatok csak az egyeneskiesés-szakaszban fújják fel magukat igazán. Nekik onnantól kezdődik a nagy tét abban a sorozatban.
Erre csak annyit válaszoltam: nem hinném, hogy hazai pályán, saját szurkolóik előtt egy csoportrangadón ezt megengedik maguknak. Legutóbb az arénabeli 35–35 után az utolsó csoportmeccsen azért rendesen, 32–25-re odavertek egyet a Telekom Veszprémnek. Bundesliga csapat ugyanis sohasem mérlegel, és nem alkuszik. Ettől persze még lehet jó jós a magyar szakember…
Donát Tamás
A vezető képen Ludovic Fabregas. Fotó: MTI/Illyés Tibor
