A Telekom Veszprém férfi-kézilabdacsapata eddig négy Bajnokok Ligája-döntőt veszített el. Ezért a kérdés továbbra is az: az edzők közül vajon ki emelheti először a magasba a Bajnokok Ligája-trófeát? Sorozatunk első része.
Eddig Javier Sabate volt hozzá a legközelebb, de Zdravko Zovkónak, Carlos Ortegának és David Davisnek is sikerülhetett volna finálét nyernie. Most induló sorozatunkban felidézzük, hogy az 1977-ben alakult klubnál – amely 68 aranyérmet nyert – eddig 20 szakvezető ült a kispadon, és kiderül, ki meddig jutott.
(A sorozat második része ezen a linken olvasható, a harmadik rész ezen, a negyedik pedig ezen.)
Ungvári Attila
A csapat első edzőjeként ő kapta azt a cseppet sem könnyű feladatot, hogy az előd klub, a Bakony Vegyész Torna Club (BVTC) romjain építse újjá az együttest. Akkor még a megyei bajnokságban sem mehetett senki sem biztosra abban, hogy aranyérmet nyer az együttesével. Az első nekifutás nem is sikerült, mert az a keret ugyan jó képességű játékosokból állt, de nem tudott igazi csapaként funkcionálni. És persze további erősítésre szorult, hogy a megfogalmazott célokért elindulhasson a rögös, nehéz úton felfelé. Ezért a kispadon is váltás történt.
Németh Csaba
A Lovassy László Gimnázium testnevelő tanára Bodor Barna kollégájával első edzői sikereit az NB I.-be jutott férfi-kosárlabdacsapatnál aratta, mint segítő. Ám mint kiváló kézilabdázó, az utódklubnál szakvezetőként is bemutatkozhatott. Méghozzá nagy sikerrel. Az ő irányításával léptek az NB II.-be, megszerezve az Építők első bajnoki aranyérmét.
– Nem volt egyszerű a feladatom, hiszen a hozzám került tíz-tizennégy játékos mérkőzésről mérkőzésre meg akarta mutatni a tehetségét, miközben csapatot kellett építenem. Emiatt több volt a pszichikai, mint a szakmai munka. Ennek ellenére nagy örömmel tölt el, hogy dolgozhattam az egyesületnél és aktív részese lehettem az első sikereknek.
Kiss Szilárd
Bármerre is járt a világban, Kiss Szilárd neve elválaszthatatlanul összeforrt a veszprémi kézilabdázással. Rengeteget dolgozott a klubért. Nem csak feljuttatta az élvonalba és ott rögtön ezüstérmet nyert a csapatával, de ő volt az, aki a sportág utánpótlásnevelésének alapjait is lerakta a királynék városában. A szurkolók annyira szerették és tisztelték, hogy amikor a klub az őszi idény kezdetén felmondott neki, kifeszítettek egy molinót Mindörökké Kiss Szilád felirattal. Ilyen elismerésben egyetlen edző sem részesült azóta sem. Amikor baj volt, őt hívták, és sohasem mérlegelt, hanem sietett segíteni.
– Itt szívtam magamba azt az edzői profizmust, amit azóta is kamatoztatok a klubjaimnál. Az én időmben az adta a csapat varázsát, hogy főleg magyarok játszottak benne. Ez sajnos azóta átbillent, de be kell látni, hogy a sport ebbe az irányba halad. Nagyon szép emlékeket őrzök Veszprémből, s természetesen továbbra is drukkolok a fiúknak. Bár úgy terveztem, hogy itt fejezem be edzői pályafutásomat, ez a vágyam sajnos nem teljesülhetett. Csak a szépre emlékezem.
Poór Gyula
A Várpalotáról igazolt kiváló szakembertől és szintén testnevelő tanártól egyértelmű volt az elvárás. A bajnoki ezüst után nyerjen aranyérmet a csapattal. Az akkor még fénykorát élő, BEK-et is nyerő, a Kovács Péter által is fémjelzett Budapesti Honvédet megelőzve. Ezt a tervet akkor még lehetetlen volt megvalósítani. Főleg azért, mert a bajnokságban több kulcsjátékos is folyamatosan sérült volt, így sohasem tudtak a legjobb összeállításban játszani. És mivel ezüstérmet már nyert az együttes, továbbra is kerestetett a bajnokcsapat edzője.
Donát Tamás
Vezető fotó: Németh Csabával – az álló sor bal szélén – nyerte első bajnoki címét az Építők a megyei I. osztályban
