Ismerjük az érzést, amikor egy gazdagon berendezett lakásba lépve hiányérzetünk támad. Látszólag tökéletes, a lakás mégsem „él”. Nem kelt szerethető benyomást, inkább kirakat. Titkos üzenete szerint „mauzóleum” és nem otthon. Mit mond erről a Tér-lélek-tan?
Miért érezzük valahol kellemesen magunkat, máshonnan meg menekülünk? Trom Kata megválaszolja a kérdést Tér-lélek-tan című sikerkönyvében, amely a ZAZ!E kiadónál jelent meg 2017-ben. Azóta már elkészült a folytatása is Miért ott van a szék? címmel. A művészettörténész meggyőződése szerint „egy üres térből a mi személyiségünk és energiánk varázsol otthont, miközben érdemes a tárgyakra is odafigyelni. Hagyjunk időt arra, hogy megérezzük a bútorok legmegfelelőbb helyét: sokan tapasztalják, hogy egy-egy tárgy szinte megmondja, hogy hová szeretne kerülni egy helyiségben. Ha nyitottak vagyunk a bútor igényeire, észrevehetjük, hogy azok szeretnek dinamikusan egyensúlyban lenni egymással és a térrel, így teremtenek olyan környezetet, ahol mi is jól érezzük magunkat”.
Golyófogó szekrény az ablak előtt
Trom Kata szerint környezetünk az életünk lenyomata, a bútorok pedig nem pusztán tárgyak, hanem életünk fontos részei, titkos üzenetei. Mindig ledöbbenek, amikor azt látom, hogy valaki az ablakhoz teszi a ruhás szekrényt, ahelyett, hogy az asztal lenne ott a székekkel, vagy egy fotel, egy kanapé, hogy besüthessen a nap arra, aki odaül, vagy kinézve az ablakon láthassuk a felhőket, netalán még a csillagokat, de a fák lombját mindenképpen. Aki hatalmas ruhásszekrénnyel vagy robusztus könyvespolccal szinte elzárja a kilátást, az szerintem a külvilágtól zárja el magát. Védekezik. Mintha háborúban lenne. A nagyanyám mesélte, hogy a második világháborúban, amikor az oroszok lőtték a falut, a szekrényeket tolták az ablak elé golyófogónak.
Króm, réz, arany, selyem – megelevenednek a napsütésben
Fontos, hogy beengedjük a fényt a lakásunkba! „Nem véletlenül kedveljük a déli-délnyugati fekvésű házakat, lakásokat, hiszen a délutáni, simogató, aranysárga napfény minden színnek örömteli mélységet kölcsönöz. Egy helyiség hangulatát az is meghatározza, hogy milyen színekre és anyagokra vetül a napfény. A tükröződő felületek, illetve a fényt továbbító vagy szétszóró tárgyak különleges vizuális élményekkel gazdagíthatják a teret és az ott élőket egyaránt” – olvasható a Tér-lélek-tan című könyvben. Króm lámpák, réz vagy aranyozott képkeretek, tükrök, fémből készült kiegészítők, de még a selyemszövésű párnák és kárpitok is megelevenednek a napsütésben.
Intuitív megérzéseinknek nagy szerepe van
Trom Kata a vele készült egyik interjúban, de a könyvében is kifejti, hogy neki a saját bútorainál az vált be, hogy szinte megszemélyesíti őket, „és a párbeszédünkben lehetőleg valamennyi érzékszervemmel igyekszem megismerni mindent, a színek, minták kisugárzásától kezdve a formák és felületek taktilis üzenetéig. Persze az intuitív megérzéseknek és a szabad asszociációknak is nagy szerepe van, de ez mindenkinél egyedi, épp ez benne a jó.”
Én mindig is szerettem a kis kuckókat a lakásban, az írósarkot vagy az olvasósarkot, ahol minden a kényelmünket és a funkciót szolgálja. Egy lakásba belépve mindjárt látom, ha a konyhában tölti a legtöbb időt a barátnőm. Akkor itt van az a csajos zug, ahol lehet kávézni, teázni, sütizni vagy éppen vörösborozni, netalán pálinkázni. Itt van virág, kényelmes szék, rajta párna, virág a pulton. Engem néhány mosatlan edény sem zavar. Csak azt jelzi, hogy a háziasszonynak nem elsődleges az életében a takarítás, van más, amit fontosabbnak tart, például a családtagokkal, hobbival vagy éppen főzéssel töltött időt.
Kutya, macska, gyerek – a legkreatívabb közeg
Trom Kata szerint is a rend és a rendetlenség üde keveréke nyújtja a legkreatívabb közeget. Ebbe simán beleférnek a hancúrozó gyerekek, de belefér a kutya, macska is. Ebben az otthonban nem ájul el az anya, ha befut sáros csizmában a kisgyerek vagy lekváros kézzel megtámaszkodik a takarón. Apropó, gyerekek! Állítólag a gyerekek is, akárcsak a kutyák és a macskák, megérzik a számukra legjobb helyet. A szerzőnő ezért azt ajánlja, ha a kiságyában vándorol a baba, vagy minden reggel az ellenkező égtáj felé fekszik ahhoz képest, ahogy leraktuk, ne erőltessük rá az általunk elképzelt fekvésirányt.
Fotó: domidizajn/jutarnjilist.hr
