Azt lassan megszokom, hogy a hivatalosságoknak írásban feltett újságírói kérdéseimet válasz nélkül hagyják. Egy-egy üdítő kivételtől szinte elérzékenyülök. De hogy semmit válaszolnak és még azt is külön értelmeznem kell, na, azt nem fogom megszokni soha.
Levelet írtam Európa Kulturális Fővárosa vezérigazgatósági kabinetvezetőjének (igen, ez a pontos titulusa, merthogy az EKF-nek vezérigazgatósága van) arról, hogy szeretnénk az olvasóinkat a veszprémi vasútállomás és környékének rehabilitációjáról, az EKF 2023 kezdetére megvalósuló fejlesztésekről tájékoztatni. Az első kérdésem – utalva a korábbi információkra – így hangzott:
– Hol tartanak a MÁV-val, közúttal, önkormányzattal folytatott tárgyalások, született-e mostanra bármilyen szintű megállapodás, ami a munkálatok megkezdését lehetővé teszi? Ha igen, ezeket mikor és milyen ütemezésben kezdik?
A válasz gyorsan érkezett a számos projektmenedzsert, koordinátort és kreatívot felsorakoztató csapat sajtósától, imigyen:
– Az EKF program keretében megvalósuló infrastrukturális fejlesztésekkel kapcsolatban megfelelő ütemben zajlanak a tárgyalások az önkormányzattal, a további stakeholderek esetében az egyeztetések generálója az önkormányzat, ezért kérjük, hogy a kérdéseikkel forduljanak hozzájuk.
Ettől a stakeholderekkel egyeztetést generáló önkormányzattól elborult az agyam. Így megerőszakolni az anyanyelvet Európa Kulturális Fővárosának vezérigazgatóságában akkor se kellene, ha úgy is tűnik, hogy a választékos magyar beszéd szóban és írásban egyaránt megy ki a divatból. Vagy törődjünk bele, hogy mostantól már csak a trendiknek, a cooloknak, meg a digitálisan hiperkreatív projektmenedzsereknek terem babér?
