Felkavar, elborzaszt az a velejéig romlott, kőgazdag, cinikus világ, amit elénk tár az HBO sikersorozata, az Utódlás. Gyűlölöm őket, de látni akarom, kik irányítják a világot, az életünket!
Ám nem csak azért kattantam rá erre a tévésorozatra, mert elgondolkodtat és érzelmileg beránt, hanem mert nagyon profi munka izgalmas színészekkel, bátor forgatókönyvvel. Ráadásul úgy érzem, ezek a gátlástalanok itt vannak köztünk!
Néha már észre se veszem, hogy Jesse Armstrong forgatókönyve alapján eredetileg szatirikus tragikomédiának készült az Utódlás című amerikai televíziós sorozat, mert a mostani, harmadik évadára rohamléptekkel utolérte az élet. Bár a középpontban egy médiabirodalom áll, de lényegében univerzális drámát látunk, a mi drámánk pörög előttünk! Tudom, persze, a legtragikusabb pillanatokban is lehet nevetni. Ha van kedvünk hozzá.
Az Utódlás többféle nézőpontból értelmezhető. Azon kívül, hogy esszenciája mindennek, ami hazug, mocskos és romlott ebben az életben. A sorozat egy család történetén keresztül a hatalom, a politika és a cégbirodalmon belüli kapcsolatok témáját járja körül – a hivatalos ismertető szerint. Látjuk a technikákat, ahogyan hátba szúrják, kinyírják egymást, mindenkit, aki a hatalomhoz vezető útjukba kerül. Amerikában is hasonló módszerekkel dolgoznak, mint nálunk. Döbbenten nézem a sorozatban, ahogy lapátra tesznek egy online szerkesztői csapatot, 15 percet adnak az alkalmazottaknak, hogy elhagyják a szerkesztőséget. Minket is hasonlóan rúgtak ki 2014 szeptemberében Veszprémben. Egyik pillanatról a másikra. Előtte egy órával még megterveztük a másnapi lapot.
Naivak voltunk. Tudnunk kellett volna. Annyi Shakespeare-drámát olvastam és néztem életemben, hogy igazán tanulhattam volna belőlük: Caesar, III. Richárd, Lear király. Úgy látszik, az ember kezdettől fogva így van összerakva. Gyarló és hataloméhes. Illetve vannak köztünk ilyenek is. Vannak, akik Caesarnak, mások Brutusnak vagy éppen tömegnek születnek, netalán III. Richárddá válnak. De az ember munka közben valahogy elfelejti, hogy esetleg véres királydrámák névtelen epizodistája.
Jesse Armstrong forgatókönyvíró is alaposan tanulmányozhatta Shakespeare-t és legalább ugyanilyen alaposan a világ csúcsvezetőinek világát, stílusát, szókincsét. A legfontosabb embertípusok benne vannak a sorozatában. A tömeg legkevésbé, de azért őket is látjuk. Ők azok, akik dolgoznak mindenkinek, Caesarnak vagy Brutusnak, mindegy is nekik. De legfőképpen annak, aki megdobja őket egy kis pénzzel. Nem gondolkoznak az összefüggéseken, a lényegen.
A történet középpontjában a vadkan apa, a médiabirodalom ura, a 80 éves Logan Roy (Brian Cox) áll, aki át kellene, hogy adja a vezetést négy gyereke közül az egyiknek, de igazából nincs kedve hozzá. Talán mert az egész család emberi selejt. Belülről nézve. Kívülről irigylésre méltó, befolyásos milliárdosok. Logan Roy, a törzsfőnök keveset beszél, de amit mond, az nagyot szól. Lelketlen, közömbös, sőt passzívnak tűnik, holott ő mozgatja a szálakat, rendeli el a bűnt és a bűnhődést. Középső fia, Kendall Roy (Jeremy Strong) szembeszáll vele, kést szúr a hátába, mint Brutus Caesaréba. De lehet, nem is annyira Brutus, mint inkább Ödipusz ez a fiú, aki nem tud szabadulni az apja árnyékától, a frusztrációi elől kokózásba menekül. És ott van még a mihaszna legkisebb, Roman Roy, akit rendkívül jól formál modern neurotikus figurává Kieran Culkin. Nővérüket, a politikai ambíciókat is tápláló, a hatalomért mindenre képes, rendkívül okos szemétláda Shiv Royt Sarah Snook alakítja káprázatosan. Legidősebb bátyjuk az üresfejű paraszt, Connor Roy (Alan Ruck). Van még ezen a XXI. századi tablón számító férj, megszeppent langaléta rokon, aki mögött keményen dolgoznak az őrangyalai.
Továbbá nagyon életszerűen, szórakoztató karakterrel és szókinccsel teszi a dolgát igazgatók, ügyvédek, feleségek, szeretők tömege. Utasításra bűnöznek, csalnak, lopnak, hazudnak mint az állat, megszereznek, elvesznek, eltussolnak, elhallgattatnak, hírbe hoznak – mindezt luxusszinten, hatalompolitikai módszerekkel, csúcsformában, hidegvérrel, némelyikük akár vérszomjjal. Tisztában vannak vele, hogy mit tesznek, ez kiderül például akkor, amikor fel akarják vásárolni a konkurens médiát. Azt nem lehet, fakad ki egyikük őszintén, akkor honnan fogunk értesülni a hírekről? Hahaha! Hát igen. Vicces. Közben akár eszünkbe juthat a kérdés, de hát minek ez az egész küzdelem a hatalomért, minek hátba szúrni Caesart, amikor azok, akik utána következnek, úgyis hasonlók lesznek mint ő, vagy még rosszabbak?
Ismerik a mondást? Nincs olyan rossz, ami után ne jöhetne még rosszabb!
Fotók: HBO
