Hogyan lesz a szavazatok kevesebb, mint feléből kétharmados többség? A szerző közérthetően ismerteti a magyar választási rendszer sajátos politikai „alkímiáját”. Azt az öt mechanizmust, amelyek a mandátumelosztás mögött működnek, az egyéni körzetek logikájától a győzteskompenzációig és a politikai torzításokig.
A magyar választási rendszer nem egy egyszerű matematikai tükör, amely visszaadja a nép akaratát, hanem egy vegyes gépezet, amely a stabilitás nevében a legerősebbet jutalmazza, a megosztottakat pedig könyörtelenül bünteti. Íme a folyamat, amely során a relatív többségből abszolút dominancia születik.
A győzteskompenzáció csapdája
A 106 egyéni választókerület a rendszer motorja: ha egy jelölt elnyeri a szavazatok 35 százalékát, míg három ellenfele például 20-20-25 százalékot, a mandátum azé, aki a 35 százalékot szerezte. A szavazatok maradék 65 százaléka a semmibe vész. Vagyis ez az ára a megosztottságnak, amíg az ellenzéki térfél töredezett, a legerősebb párt akkor is besöpri a körzetek többségét, ha országosan nincs abszolút többsége.
Miközben hátra van még az úgynevezett győzteskompenzáció, ugyanis a győztesnek, még a „felesleg” is jár. Így Európában szinte egyedülálló módon a magyar rendszer nemcsak a vesztesek töredékszavazatait menti át a listára, hanem a győztesét is. De hogyan?
Ha a győztesnek például 20 ezer szavazat is elég lett volna a nyeréshez, de 25 ezret kapott, a „felesleges” 5000 voks sem vész el, mert hozzáadódik az országos listához, tovább hizlalva a legnagyobb párt mandátumainak számát. Ez a „bónusz a bónuszon” elve.
Miért kell az új kihívónak (pl. Tisza Pártnak) „lejtmenetben” futnia?
A rendszerben kódolva van egy láthatatlan gát, amit egy új erőnek át kell törnie. És akkor még nem is szóltunk a választókerületi manipulációkról. Ugyanis a körzethatárok átrajzolása a regnáló hatalomnak kedvez, a szétaprózott ellenzéki szavazat elpárolog; csak a tömbösített erő tud áttörést elérni.
A választási matek darálója
A parlamenti bejutás 5 százalékos küszöbe egy digitális kapcsoló: vagy benn vagy, vagy nem létezel. Miközben a 4,9 százalék egyenlő a nullával, vagyis nulla mandátummal jár, 5,1 százalék már meghozhatja az 5–8 helyet a parlamentben. Ilyen egyszerű: ha sok kispárt indul és marad a küszöb alatt, az ő szavazataik (akár a voksok 10-15 százaléka!) kiesnek az elosztásból. Ez a „maradék” matematikailag a bejutó legnagyobbakat tovább erősíti.
A hideg politikai logika ítélete
Nem nehéz kitalálni kinek kedvez a jelenleg érvényes választási rendszer. A kispártok indulása – bár demokratikus alapjog – matematikai értelemben semmit sem jelent, marad a status quo, vagy a legerősebb kihívó fenntartását segíti.
A képlet egyszerű: sok kispárt, plusz küszöb alatti szavazatok, kaszinónyelven extra bónuszt jelentenek a legerősebbnek.
Egyáltalán van-e menekülőút ebből a csapdából? Van, de nehezen elérhető: vagy a teljes dominancia megszerzése (5-10 százalékpontos országos előny a másodikhoz képest), vagy a kispártok koordinációja (visszalépések, közös lista). Minden más forgatókönyv a választási matek darálójába kerül.
Dudás Béla
Vezető képünk forrása: voksterkep.com
