Alig két hét van hátra a választásokig, de olyan nagyon nem hozza lázba az embereket a lehetőség, leszámítva a Magyar Péter körül keletkezett turbulenciát. Az európai parlamenti választások a szavazópolgárok szemében többnyire csupán a jól fizetett képviselői helyekért való versengésről szólnak. Persze nem minden választó egyforma.
Tény, hogy a helyi mellett az európai parlamenti választások mindig háttérbe szorultak. Annak ellenére, hogy a felmérések szerint többségében változatlanul uniópárti a lakosság. Még most, 20 évvel a csatlakozás után sem úgy éljük meg az európai parlamenti választásokat, mint a „sajátunkat”, ahol valami fontos dologról döntünk, legfeljebb a pártok népszerűségi tesztjének tartjuk. A fő kérdés a pártok, de a választók között is, hogy ki szerez több képviselői helyet az Európai Parlamentben. Csökken-e a Fidesz–KDNP dominanciája, illetve megerősödnek-e a kisebb pártok? Kevésbé izgatja az embereket maguknak a jelölteknek a személye, hogy kik is ők valójában, mit tudnak, mit képviselnek egyáltalán, mi az elképzelésük az Unió jövőjéről, mi az álláspontjuk a kardinális kérdésekről, amelyekről európai szinten döntenek, amelyekben a parlament fontos szerepet játszik.
„Zsíros” brüsszeli pozíciók
Sokan ösztönösen úgy gondolják, az európai parlamenti választások elsősorban a jól fizető munkahelyekről szólnak. Arról, hogy kinek sikerül beülni a jó kis brüsszeli pozícióba, ahol a nagy fizetés sok privilégiummal és kevés munkával, még kevesebb felelősséggel jár. Ebben ludasak a pártok is, amelyek olyan nem verik nagydobra az európai politikájukat, az általuk elért eredményeket. De ha van is ebből valami a programjukban, elolvassa azt valaki egyáltalán? Kevés ember böngészi át a pártok programjait, pedig nem ártana, mert akkor esetleg nem a saját érdekei ellen szavazna. Továbbá tájékozódni is érdemes volna, mert ha netalántán egy pártról kiderül, hogy korrupt, akkor logikus lenne, hogy nem szavaznak rá még azok sem, akikhez különben közel állna a programjuk.
Ránézésre választanak
A választók többsége meg van győződve róla, hogy az ő pártja jó, illetve hogy csak az ő pártja jó, de ha vannak is hibák, a sajátjának elnézi azt, amit másnak soha nem bocsátana meg.
Nem olvastam még felmérést arról, hogy a választók minek alapján ikszelik be egyik vagy másik jelölt nevét a szavazólapon. Feltételezhető, hogy felszínes ismeretek alapján választanak maguknak pártot vagy politikust, miközben alapvetően elutasítják a politikát, hacsak lehet, inkább nem foglalkoznak vele. Tisztelet a kivételnek.
Nagyon is elképzelhető, hogy ránézésre választanak, aki szimpatikusnak tűnik és nagyjából megfelel az ideológiai elképzeléseiknek, arra szavaznak. Az érzéseikre hallgatnak annak alapján, hogy kire szocializálódtak, illetve a csoportösztönre, tehát akire a barátok vagy a család adja a voksát, esetleg a vallási közösség, amelyhez az illető tartozik. De az sem ritkaság, hogy szimplán a politikusok jó megjelenése, stílusa dönt. Netalán sármos-e, meg van-e az a tulajdonsága, amit karizmának szokás nevezni. Szóval a külcsín többnyire fontosabb a belbecsnél. Na, ennek általában meg is vannak a következményei, amikor kiderül, hogy nem csinál semmit az illető a mandátuma alatt, vagy pont fordítva, csinál, de inkább ne csinálna, mert attól minden csak rosszabb lesz.
Mindenesetre Magyar Péternek hála, idén június 9-én a szokásosnál nagyobb izgalom várható a voksolásnál. Úgy is mondhatnánk, hogy bekavart a csupán pár hónapja feltűnt Tisza Párt, amelynek a népszerűsége rohamosan nő. Éppen azért, mert ettől kiszámíthatatlanná vált a végeredmény, várhatóan tömegesebb lesz a részvétel. Az lesz az érzésük az embereknek, hogy az ő voksuk is számít, netalántán, pont az lesz a döntő.
Vezető képünk forrása: Magyar Hang/Végh László
