Belátom hibáztam, amikor nem vettem meg a toronyórát lánccal a nem létező sarki kisboltban, pedig annyira szerettem volna, csak győzött a sóher énem. De ha én tudom, hogy ez kell a magyar gazdaság megmentéséhez, a kiskereskedelmi forgalom fellendítéséhez, akkor megveszem! Akár kölcsönre is. A kamat nem számít. Kerül, amibe kerül! Rajtam ne múljon!
Csak halkan kérdezem, hogy Lölö és a NER-es kompánia se költekezik úgy, ahogy kéne? Vagy ők az itthoni költekezés alól is fel vannak mentve? Vihetik a Comói-tóhoz a jó magyar forintokat a Balaton helyett?
Fújjj, de demagóg vagyok, de nem bírtam ki, csak meg kell azt kérdezni, hogy mire véli a napot a tízszázalékos elit, miért nem vásárolnak, ha már egyszer ez kellene a kiskereskedelmi forgalom fellendítéséhez? Talán az ő utcájukban is bezárt a kisbolt, mint a mi falunkban? Ne feledjük, a hazai elitnél a megtakarítások legalább 80 százaléka. A Magyar Nemzeti Bank számításai szerint az idei első félévben 4440 milliárd forinttal nőtt a magyar háztartások pénzügyi vagyona, ami átlagosan háztartásonként 1,1 millió forint megtakarítást jelent. Ehhez a hírhez zárójelben hozzáfűzte a Telex is: „Ez persze nem egyenlően oszlik el, a pénzügyi vagyon kétharmada a felső tíz százalék kezében van, és az átlagot így ők húzzák fel.”
A statisztika már csak ilyen. Biztosan mindenki ismeri a mondást, hogy mi a statisztikai középérték: a lábam a sparheltben, a fejem a hűtőben, amúgy jól vagyok. A milliárdok az elitnél, a temetésre félretett háromszázezer a kisnyugdíjasnál, így átlagban számolva mindenki milliomos.
Na de ne kanyarodjunk el a témától: mi a baj azzal, hogy hiába nőnek a fizetések, mégsem vásárolnak többet a hazai boltokban Magyarországon? Az a helyzet, hogy a magyar államnak nagyon kellene az a 27 százalékos áfa, amit a fogyasztáson keresztül szedne be. Mert rászokott, hogy a fogyasztáson keresztül adóztat bennünket, az áfa a központi költségvetés egyik legfontosabb bevételi forrása. Ha nem vásárol a nép, és a Lölöék se, akkor nincs áfabevétel.
Jut eszembe, külföldi turisták is vásárolhatnának nálunk, de a jelek szerint vagy nincsenek elegen, vagy nekik is elmegy a vásárlási kedvük, amikor átlépik a határt és meglátják a 27 százalékos áfával megterhelt árakat. Egész Európában Magyarországon a legmagasabb az áfa.
Maradna akkor még az export lehetősége. Azt a sok árucikket, amit mi nem veszünk meg, ügyesen el lehetne adni külföldön. Nem tudom, ez például miért nem megy? Jó hát én erről nem gondolkodom. Gondolkodjon róla, akinek kell. Engem most túlságosan lefoglal a költekezési láz, ami érzem, hogy lassan, de biztosan eluralkodik rajtam, most hogy így központilag is fel vagyok szólítva.
Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter szerint a gazdasági növekedés elmaradásának egyik nyomós oka, hogy a magyarok nem fogyasztanak eleget Magyarországon. A statisztika nyelvén: a kívántnál kisebb mértékben nő a hazai kiskereskedelmi forgalom. A szívemhez is kaptam rögtön és mélyen magamba szálltam, mert igaz, ami igaz, a nyári papucsom is külföldi online szállítótól rendeltem meg. Mentségemre szóljon, hogy olyan olcsón adta.
Viccet félretéve, egy tavaly őszi adat szerint a szűkös megélhetéshez havi nettó 250 ezer forintra, a gondtalan élethez legalább nettó 600 ezer forintra lenne szükség az Egyensúly Intézet közvélemény-kutatása szerint. Kinek van ennyi? Konkrétan: a magyarok 28 százaléka nem tudná megoldani egy 100 ezer forintos, hirtelen keletkező kiadás fedezését. További 41 százalékának problémát jelentene egy ekkora kiadás, de még meg tudná oldani saját erőből. Csupán a lakosság 27 százaléka tudná gond nélkül kifizetni a szóban forgó összeget.
Akkor meg miről beszélünk? A toronyóráról lánccal? Amit ezek szerint mi már soha nem fogunk megvenni. Hiába is korhol bennünket ezért a gazdasági miniszter.
Vezető kép: Fuszek Gábor
