A 2022-es nyár nemcsak az extrém meleg és a súlyos aszály miatt vált emlékezetessé, hanem mert tavaly őszre rekordalacsonyra (53 cm) süllyedt a Velencei-tó vízszintje. Azóta állandóan visszatérő kérdés, hogy hazánk harmadik legnagyobb természetes tava kiszáradhat-e, és ha igen, mikor?
Bár a Velencei-tó egy kiszáradásra hajlamos tó – utoljára 1866-ban száradt ki teljesen –, a klímaváltozás a lehulló csapadék mennyiségén és a (forróság miatti) párolgás erősségén keresztül rendkívüli módon befolyásolja a vízszintet. Már most jelentősége van annak, hogy mit kezdünk a kibocsátásokkal és hogyan alakul a tó sorsa 2050-ig.
A klímamodell-szimulációval meghajtott hidrogeológiai modell szerint, ha tartjuk magunkat a párizsi megállapodásban rögzített célokhoz (optimista forgatókönyv), akkor a csapadék-párolgás mérlegben nem történik jelentős változás, és 2031, valamint 2050 között a nyári vízszint a jelenlegi átlag körül maradhat – jó vízminőséggel és a fürdőzés lehetőségével kísérve. Ha a pesszimista forgatókönyv valósul meg (nem kezdünk semmit a kibocsátásokkal), akkor csökkenhet a tó átlagos nyári vízszintje, és a tavalyi extrém alacsony vízállás egyáltalán nem lesz szélsőséges a következő évtizedekben.
A felszín alatti vizek már most is említésre méltó – javarészt eddig feltérképezetlen – segítséget és utánpótlást nyújtanak abban, hogy ne száradjon ki a Velencei-tó. Ez a jövőben is így lehet, de csak ha tudatos és felelős vízgazdálkodást (vízkitermelés csökkentése) folytatunk, illetve betartjuk a párizsi klímacélokat. Ellenkező esetben a felszín alatti vizek sem lesznek elegendőek az alkalmazkodáshoz, és Magyarország legkedveltebb üdülőhelyeinek egyike teljesen meg fog változni.
Baják Petra, Szabó Péter, Csepregi András és Erőss Anita elemzését ezen a linken olvashatják.
(Forrás: másfélfok.hu)
Fotó: Pozsonyi Zita/Blikk
