1969-ben épült, két év múlva ünnepelhetnénk a „Dimitrov” születésének ötvenedik évfordulóját. Vajon állni fog még akkor ez a valaha élettel, kultúrával, értékekkel teli épület? Annyi, de annyi emléket őrzök vele kapcsolatban! Kiállítások, író-olvasó találkozók, színházi előadások és koncertek, irodalmi színpad, kóruspróbák… Sok kedves arc bukkan elő a múltból, művészek, előadók, népművelők, a drága emlékű Marika…
Sok évvel ezelőtt aztán megtört valami, elromlott végleg, megkezdődött a szomorú agónia. Utoljára az iskolájukból kiebrudalt konzisok otthona volt, végül innen is menniük kellett.
Az épület, homlokzatán Marosán László térplasztikájával egyre lepusztultabb, ragyásodó falakkal, koszos ablakokkal, foszladozó műsorplakátokkal, vádlón mered a semmibe. Bejárata előtt a rozsdás zászlórudak derékig érő gaztengerben fuldokolnak, pár méterre tőlük bűzlő, gusztustalan szemétkupac, a műkő virágtartók is bánatosan sírják vissza a régi szép időket.
Veszprém város önkormányzata nemrég nyilvános pályázatot hirdetett az ingatlan bérlet útján történő hasznosítására, minimum nettó egymillió forintért. A pályázatokat május 29-ig lehetett benyújtani. Kíváncsian és valami jóban reménykedve várjuk a fejleményeket, mert az Európa Kulturális Fővárosa címre pályázó Veszprém ilyen gyalázatot nem engedhet meg magának.
A galéria bármelyik képre kattintva kinyílik.
