A Balatoni Szövetség által odaítélt Balaton-díj egyik idei nyertese a Balaton Világörökségéért Alapítvány volt. A tíz éve alakult szervezet kurátorától, Kálóczi Kálmántól azt tudakoltuk, hol tart most a Balaton-felvidéki kultúrtáj világörökségként való elismertetése és miért lenne jó, ha ez a számunkra oly kedves tájék felkerülne a világörökség listára, ahol jelenleg nyolc magyar helyszín szerepel?
– A magyar világörökség-várományosi helyszínek listáját 2015-ben vizsgálták felül – mondja a kurátor. – Ezt követően megjelent egy MVM rendelet, amely tíz várományosi helyszínt sorol fel, köztük a Balaton-felvidéki kultúrtájat is. Az első helyen A római birodalom határai – a dunai limes magyarországi szakasza áll, ennek az UNESCO-hoz való felterjesztése jövőre fog megtörténni. Ha ott kedvező elbírálásra talál, kilencedik magyar helyszínként részévé válhat a világörökségnek. Természetesen mi azt szeretnénk, abban bízunk és azért dolgozunk, hogy ezt követően a magyar várományosi listáról a mi koncepciónk kerüljön jelöltként az UNESCO bíráló bizottsága elé. A korábbi szabályozás szintén 2015-ben történt módosítása értelmében állami támogatást csak prioritást élvező program kaphat, de a Balaton Fejlesztési Tanács (BTF), saját működési forrása terhére és számos szervezettel, köztük az alapítványunkkal is együttműködve, addig is folytatja a Balaton-felvidéki kultúrtájjal kapcsolatos előkészítő munkát.
– A finanszírozási nehézségeken túl mi okozza a legtöbb gondot?
– A világörökségi elismertetésre pályázó Balaton-felvidéki kultúrtáj a Tihanyi-félszigetet, a Tapolcai- és a Káli-medencét (tanúhegyek, Lesence-völgy), a Hévízi-tó természetvédelmi területét, Balatonfüred reformkori városrészét, valamint a keszthelyi Festetics-kastélyt és a kastélyparkot foglalja magába. Összesen harminchárom településnek kellene egyéni pályázatot készíteni, ám az önkormányzatok nagyobbik hányada nincs tisztában a feltételekkel, a szabályokkal, sőt, néha a saját érintettségükkel és a területeiken már meglévő védelmi besorolásokkal sem. Ebben az alapítvány a BTF-fel és a Balatoni Szövetséggel összefogva igyekszik segíteni, de tudjuk, hogy sok munka vár még ránk.
– Miért lesz az jó az itt élőknek, ha a Balaton-felvidéki kultúrtáj egyszer majd megkapja a világörökségi besorolást?
– Mert ezáltal nemzetközileg jegyzett tájegységgé válik, komolyabb intézményi háttérrel és az oltalom iránti állami elkötelezettséggel. Nem véletlen, hogy a világörökségi listára való felkerülést gyakran olyan térségek kezdeményezik, amelyeknek nem nagyon van más lehetőségük az értékeik megőrzésére. Egy világörökségi helyszín vagy tájegység fenntartása, működtetése persze mindig költségesebb, de azt a turizmus bevételeinek megsokszorozódása bőven fedezi. A világörökségi besorolás egy nagyon komoly védjegy, ami nemzetközi presztízsnövekedéssel és jól mérhető gazdasági haszonnal jár, hiszen az igényesebb és fizetőképesebb látogatókat vonzza. Nem utolsó sorban erősíti a nemzeti identitást, ahogyan azt például a franciáknál láthatjuk. Ők rendkívül büszkék a több mint negyven világörökségi helyszínükre, és vallják, hogy a francia identitás az örökségben és az emlékezetben gyökerezik.
[stextbox id=”grey”]
A Világörökségi Listán szereplő magyar helyszínek
Magyarország 1985–ben csatlakozott a Világörökség Egyezményhez, és törvényerejű rendelet formájában beépítette azt a magyar jogrendbe. A Világörökség Bizottság két évvel később, 1987–ben döntött az első két magyarországi helyszín, Budapest és Hollókő felvételéről a Világörökségi Listára. 2002 nyara óta hazánk már nyolc világörökségi helyszínnel büszkélkedhet. Helyszíneink közül hetet a kulturális (K) és egyet a természeti (T) kategóriában vettek fel. Két helyszínünk (Az Aggteleki–karszt és a Szlovák–karszt barlangjai, valamint a Fertő/Neusiedler See kultúrtáj) határokon átnyúló, azaz szomszédainkkal – Szlovákiával és Ausztriával – közös.
-
Budapest – a Duna–partok, a Budai Várnegyed és az Andrássy út (K) (1987+2002)
-
Hollókő ófalu és környezete (K) (1987)
-
Az Aggteleki–karszt és a Szlovák–karszt barlangjai (T) (1995)
-
Az Ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete (K) (1996)
-
Hortobágyi Nemzeti Park – a puszta (K) (1999)
-
Pécs (Sopianae) ókeresztény temetője (K) (2000)
-
Fertő/Neusiedlersee kultúrtáj (K) (2001)
[/stextbox]
