Az azért igaz, hogy az élvonalbeli férfi kézilabda bajnoki döntő összecsapásain több játékos sem állt Ljubomir Vranješ vezető edző rendelkezésére sérülés miatt. Viszont nem elegáns azokra hivatkozni, akik egyébként is csak ritkán kellettek a Telekom Veszprém szakvezetőjének a most zárult idényben. Ráadásul Lékai Mátéval és Andreas Nilssonnal is vesztett mérkőzéseket a rekord magyar bajnok.
Ez az év egyébként már akkor elúszott, amikor Palmarssont a csapatmorálra hivatkozva elküldte Vranješ. Igaz, erről megszavaztatta a játékosait is, és a többség egyetértett vele. Tetézte a problémákat, hogy a szakember előbb lemondott azokról, akikről tudta, hogy nyártól már nem játszanak a királynék városának csapatában. És amikor rájött, hogy Alilović, Sulić, Schuch és Ugalde mégis nagyon fontos láncszeme a magyar bajnok keretének, addigra ezek a kiváló kézilabdázók a folyamatos játék hiánya miatt leamortizálódtak fizikálisan, és finoman fogalmazva, boldogtalanok is voltak a mellőzés miatt. És akkor még a szintén számkivetett Ancsinról, a folyamatosan padoztatott Ligetváriról nem is szóltam. Ezzel morálisan és szakmailag is szétesett a csapat. Éppen abban gyengült látványosan Vranješ együttese, amire a beiktatása után a legjobban hivatkozott.
Aki idejövetelekor még azt sem tartotta lehetetlennek, hogy az első évében megnyerje a Bajnokok Ligáját, az a nyolcig sem jutott, és elvesztette a magyar bajnoki címet is. Ráadásul a legrangosabb nemzetközi kupában olyan vereségeket szenvedett el, ami korábban elképzelhetetlen volt. Vranješt és segítőjét a O-szektorosok kifütyülték, amikor átvették az ezüstérmüket. Néztem az arcukat, ami döbbenetet és később haragot is tükrözött a történtek miatt. Ez hallatszott ki a mester televíziós nyilatkozatából is.
Sok minden elveszett ezzel az aranyéremmel, mert a mostani kerettel nyerni kellett volna az újabb bajnoki címet, és igen, ötödször is a Final Fourba illett volna irányítani a csapatot. De most minden széthullott.
Ezért én a Handball Veszprém Zrt. vezérigazgatója, Csik Zoltán helyében kedden felhívnám Hajnal Csabát. Először bocsánatot kérnék tőle, hogy az elődök otromba módon kirúgták onnan, amit ő épített fel harminckilenc év alatt. Aztán megkérném, hogy segítsen a helyes útra visszakormányozni a klubot, mert akik most vezetik, irányítják ezt a csapatot, azoknak nincs tekintélyük, nemzetközi kapcsolatrendszerük, tudásuk, felkészültségük ebben a szakmában. Egy ilyen nagy múltú, professzionális közösséget ugyanis nagyon kevés csak szeretni, érteni is kell hozzá. Ő biztosan tudná mikor, kinek a helyére, kit kell igazolni.
Rend, fegyelem, munka! Ez Hajnal Csaba hitvallása. Ebben az évben mindegyik feltétel hiányzott a Telekom Veszprémnél…
Donát Tamás
