Drága Simike! Szíven döfött, letaglózott a hír, hogy elmentél, itt hagytál bennünket! Méghozzá úgy, hogy el sem köszöntél. Pedig nem ilyen vagy. Csak remegő kézzel, könnyel teli szemmel leírható: voltál.
Ne hidd, hogy csak úgy elengedünk! Soha! Mindig velünk leszel! Ha meccs lesz a Veszprém Arénában, ott a helyed az első sorban. A helyi kollégák között. Akik szerettünk, kedveltünk, tiszteltünk. Beszélgettünk, híreket, információkat cseréltünk, együtt dolgoztunk, viccelődtünk, amiben mindig partner voltál. Te voltál nekünk az ország egyetlen nyomtatott sportnapilapjának, a Nemzeti Sportos összekötője. A strandpapucsos SIMI! Így, csupa nagybetűvel! Vagy: MR. KÉZILABDA !
Sokan nevezik magukat a szakmában szakírónak. Pedig nem azok. Te viszont az voltál! A kevesek közül a legjobbak egyike! Szerénységgel, mérhetetlen tudással, alázattal tetted a dolgod. Mindenkihez volt egy kedves szavad, bármerre jártál az országban, a nagyvilágban, ahol mindenki ismert és szeretett. Mindig kerülted a szélsőséges megnyilvánulásokat. A rosszban is inkább a jót akartad meglátni és közzé tenni. Ha valamivel nem értettél egyet, akkor sem bántóan, sokkal inkább úgy fogalmaztál, hogy ne sértsen, hanem tanítson.
Ember tudtál maradni mindig, minden körülmények között! Csak kevesen tudják, hogy milyen szeretettel ápoltad, gondoztad édesanyádat, akit soha nem hagytál egyedül, mindenhová elkísérted, vagy éppen elhoztad Veszprémbe a mérkőzésre. Az ő boldogságát mindenek elé helyezted a sajátoddal szemben. És amikor ő elment, rátaláltál a szerelemre. Sugároztál a boldogságtól a párod mellett, aki mellett új értelmet is kapott az életed.
A rohadt életbe! Miért hatvannégy évesen, miért autóbalesetben?
Ja, és mostantól ki hív fel és kérdezi meg nevetve, hogy: szerkesztő úr, szombaton szándékozik a Barcelona elleni ujjgyakorlatot megtekinteni a társaságomban?
Drága Simike! Nagyon hiányzol majd az első sor hármas székéről a királynék városából és minden kézilabda mérkőzésről. Több mint három évtizedes barátság, szakmai együttgondolkodás, közös munka kerül emlékkönyvbe. Büszke vagyok rád, hogy ismerhettelek, hogy együtt dolgozhattam veled Európa nagy városaiban Párizstól, Magdeburgig, vagy éppen Veszprémtől Szegedig.
Ég veled, Simike!
Donát Tamás
Simon József a Nemzeti Sport kézilabda-szakírója volt.
