Elhunyt az a szobrász, kinek alkotásaival a legtöbb magyar találkozott. Varga Imre 96 esztendős volt. Az ő szobrait látták a legtöbben, az ő műveit tüntették el a legtöbbször, Varga Imre alkotásai járják be a legszélesebb skálát: a szentektől a kurtizánokig formázta meg a világot.
Szeretik a szobrait. Naponta százezrek sétálnak, sietnek, autóznak el művei mellett. Szombathelyen, a Derkovits lakótelepen ugyan kilopták a festő kezéből az ecsetet, amit háromszor pótolt – háromszor csentek el újra. A pesti Szent István-parkban a gyerekek fényesre simogatták Lukács György filozófus elmélázó alakját, két éve mégis „mennie” kellett, nehogy megfertőzze gondolataival az ártatlanokat. A Várban leülnek Kodály mellé a padra, Nyíregyházán helyet foglalnak Krúdy Gyula mellett a fiákeren. Az Országház mellett odakucorodtak a rakparti lépcsőkön József Attila szobrához.
Varga Imre úgy formálta meg a magyar nemzet nagyjait, hogy azokat leléptette a történelmi bálványok talapzatáról. Példának okáért Károlyi Mihály törékeny alakja szinte elveszett az óriási, gótikus ív alatt. Az első magyar köztársaság elnökének bronzképe mégsem maradhatott a Parlament előtt, mert a kormányt kiszolgáló történészek az gróf nyakába akarják sózni Trianont. Szerencsére nem kellett beolvasztani, a művész szülővárosa, Siófok egy csöndes parkban fölállította. Mennie kellett monumentális szoborcsoportjának a Vérmezőről csak azért, mert a legyőzöttek, a leigázottak, a becsapottak halmazának tetején Kun Béla rogyadozott.
– Ki olvasni tud egy műben, annak ez kritikai emlékmű. Egy analfabétának persze nem az – kommentálta szelíd mosollyal az újabb áthelyezést.
Veszprémnek sem kellett Varga Imre Prométheusza. A krómacél alkotás merész, újító volta a hatvanas évek végén sokakat meglepett. Az embereket segítő titán megformálása nem tetszett Veszprém akkori urainak. Antwerpenben ma is látható. Szerencsére Tihanyban a hasonló stílusú Alapító az apátság előtt megmaradhatott.
Varga Imre művei meghódították Franciaországot, Norvégiát, Németországot, Hollandiát, Izraelt, Olaszországot – messze földön ő lett a leghíresebb magyar szobrász.
A vatikáni magyar kápolna megalkotása után hat évvel Óbudán négy esernyős alakot formált meg. A kecses hölgyek a környék kedvencei. Csak kevesen tudják, hogy prostituáltakat látnak, kiknek kiszolgáltatottsága ihlette a művészt. Anno Krúdy köreire hivatkozva győzte meg az illetékeseket, hogy a hölgyeknek Óbudán a helyük. Nagyszerű alkotásai az áthelyezések ellenére mégis megtalálták közönségüket.
