Ha hinni lehet a keringő információknak, akkor Éles József klubja, a Veszprémi KKFT a szintén NB I-re jelentkező NEKA-t , a Mocsai-édenkertet is legyőzte abban a külön versenyben, amelynek végén a Magyar Kézilabda Szövetség mellettük döntött. Azt is mondják, többek azért, mert nagyságrendekkel kevesebből sokkal többet teljesítettek az elmúlt években.
És ez bizony így van. Mert a TAO-s pénzeszsákot országszerte nagyon sokan dézsmálják – nem csak ebben a sportágban –, de csak kevesen tesznek vissza belőle megfelelő szakmaiságot, eredményességet, amiért kapták.
A korábbi kétszeres világválogatott kézilabdázó a pályafutása végén volt edző Gyöngyösön, ahol bronzérmet nyert csapatával a Magyar Kupában. Aztán elvállalta a menthetetlen Kiskunhalas női együttesét, amely kiesett az NB I-ből.
A nagy ötlet azonban az Éles Kézilabda Suli (ÉKI) megalapítása volt tíz évvel ezelőtt. Ennyi idő és rengeteg munka, hit, erő kellett ahhoz, hogy a nullából indulva felépüljön egy élvonalba jutó magyar csapat. Kisgyerekeket, kezdőket képezve léptek be egy évtizeddel később a legmagasabb osztály kapuján. Nem ajándékba kapták a lehetőséget: keményen megdolgoztak érte.
Négy éve azonnal harmadikok voltak a másodosztályban több, rutinos, korábbi válogatott játékost is felvonultatva rakták le az alapokat. Ők tartották a frontot, amíg a gyerekek fejlődtek, pallérozódtak. Az ezt követő nagy generációváltásnak egy tizedik hely volt az eredménye, majd a negyedik pozíciók következtek. És most, öt év múltán a fél aranyérem, a koronavírus-járvány okozta bajnoki cím megnyerésének elmaradása. Tombor Csaba edző fiai hat ponttal vezették a tabellát, amikor lefújták a pontvadászatot. A fiatal veszprémi srácok tehát karnyújtásnyira voltak a végső sikertől, amelyért keményen megdolgoztak. Ezért is jár nekik az NB I. Főleg ezért, hiszen ez pályán elért siker.
Éles József és segítői lépésről-lépésre építették fel a mostani csapatot, sok-sok nehézséget legyőzve, de az eredeti koncepciót végig szem előtt tartva és megvalósítva. Olyan perspektívát nyújtva a sportágba lépőknek, hogy az általános iskolából indulva, akár egyetemi diplomát is szerezve lehet valakiből NB I-es kézilabdázó, ha kitartó és vállalja a gyötrelmeket is a sikeres jövőért.
És most ott állnak a rajtvonalon. Jelenlegi keretüknek több mint a felét azok a srácok alkotják, akik jóformán az óvodából kilépve kerültek az ÉKI-be és kiharcolták a jogot, hogy a legjobbak ellen játszhassanak. Egyelőre magyarokból álló magyar csapatként, magyar edzőkkel, egy nagyon vegyes összetételű mezőnyben…
Hihetetlen, de igaz! Lesz városi rangadó a Telekom ellen. Megyei ferbi a Füreddel szemben. Láthatjuk majd őket a Mol-Pick Szeged ellen is, amelyik szintén az európai elithez tartozik. Ahogy a Tatabánya és a Csurgó is hazánkat képviseli. Ezeken az összecsapásokon szinte biztos a telt ház a sok, nagy csatát megélt „kis csarnokban”, a Március 15. utcában.
És aki azt gondolja, hogy ez egy biztosan kieső együttes lesz egy év múlva, az nem ismeri Tombor Csabát. Tombi mester ugyanis a feltörekvő fiatal edzőnemzedék legfanatikusabbjainak egyike, munkamániás képviselője, aki nem ismer pardont, ha dolgozni kell. Viszont nagyon érti a fiatalok nyelvét, valamint tudja, mikor szabad és kell engedni a gyeplőn. Segítője, Fazekas Nándor szintén a győzelem, a siker embere, aki saját fiát, Gergőt sem fogja kímélni, ahogy legjobb barátjának a gyerekét, Éles Benedeket sem.
A veszprémi klubikon, „Éles Józsi, a legnagyobb király” tehát a pályán kívül is megvalósította dédelgetett célját és álmát. Mélyről indult, és elért a hegy lábához. Törékeny szerelem ez. Most kell sokat segíteni neki, támogatni őt, hogy ebben a kíméletlenül vad világban még feljebb tudjon lépni!
Donát Tamás
