Jelenleg 10 olyan kísérlet folyik, amelynek során már embereken tesztelik a koronavírus ellenszerét. A versenyfutás szereplői a kutatók, finanszírozói a gazdaság és a politika irányítói.
A fegyverkezési, az űrmeghódítási versenyt most háttérbe szorította a COVID–19 elleni vakcina megtalálása. Védőoltás nélkül nincs senki biztonságban, a koronavírus akár ősszel visszatérhet, de úgy tűnik, Kínában már ott lehet. Több hullámot is jósolnak a vírusokkal foglalkozó szakemberek, ezért nem csoda, ha minden anyagi erőforrást a vakcina felfedezésére összpontosítanak.
Ígérgetésekkel teli a padlás: már csak fél év, de legkésőbb az év végére beadhatók a védőoltások. Mi több, az orosz miniszterelnök-helyettes szerint a COVID–19 elleni vakcina tömeges gyártása a tervek szerint szeptemberben indul, a védőoltás állami bejegyzése augusztusra várható.
Noha szeretnének korlátaiktól megszabadulni, az emberek mégis tartózkodóak a rohamtempóban kutatott ellenanyagokkal kapcsolatban. Többségük még úgy véli, a hagyományos felfedezés-kipróbálás-törzskönyvezési idő 7-8 éve bizonyára rövidíthető, de azt nehezen tudják elképzelni, hogy 6 hónapra csökkenthető. Feltehetően ezért már sok a szkeptikus, aki inkább kivárna és köszöni, nem kér a védőoltásból.
Hogy valójában mi a helyzet, arra ott kerestük a választ, ahol a legbiztonságosabbnak ítélte szerkesztőségünk: a Magyar Tudományos Akadémia honlapján.
Ferenci Tamás biostatisztikus, orvosbiológiai mérnök, az Óbudai Egyetem Élettani Szabályozások Kutatóközpontjának egyetemi docense könyvet írt a védőoltásokról, kutatási területe a klinikai biostatisztika, az orvosi kutatások kritikus értékelése. Összefoglalójából kiderül, hogy milyen alapelvek vezetik a tudósokat az ellenszerek megtalálásakor, mennyi időre van szükség a biztonságos teszteléshez, miben reménykedjünk.
Ferenci Tamás figyelmeztet: a talán leggyorsabb, némileg a mostani helyzethez hasonló rohammunkában készülő oltás az ebola elleni vakcina volt, amelyből jelenleg egy van törzskönyvezve: a fejlesztése 2003 előtt kezdődött, és 2013-ban adták be először járvány során, de törzskönyvet csak 2019-ben kapott.
Ha a most még nem törzskönyvezett oltások sikeresek lesznek, akkor is legkevesebb 5 éves fejlesztésekről beszélhetünk.
Ha ilyen szemmel nézzük, akkor érthető, miért elképesztő, hogy fél év alatt egyáltalán bármi is létezik, amit emberen próbálnak már ki, nemhogy 10 különböző vakcinajelölt.
Ezt alapvetően két dolog tette lehetővé: az egyik az utóbbi évtized biotechnológiai fejlődése, amely eszközöket teremtett, hogy a korábbi, sokszor empirikus (értsd: próba szerencse) fejlesztések helyett szisztematikusan lehessen dolgozni, tehát rendelkezésre álljanak azok az eszközök, amelyek gyorsan „testre szabhatóak” adott kórokozóra, a másik a SARS elleni védőoltások fejlesztése során szerzett tapasztalat. Mindezek ellenére, bár olvasni híradásokat, miszerint már idén lesz vakcina, ez – ha elméletileg nincs is kizárva – nagyjából a csoda kategóriájába tartozna.
A realitás sokkal inkább 2021, ha nem 2022, és akkor még feltételeztük, hogy az összes fenti buktatót sikerült elkerülnünk. Ráadásul, ha sikerülne is hatásos és biztonságos oltást találni, annak milliárdos nagyságrendben való gyártása és eljuttatása az emberekhez hatalmas technológiai és logisztikai nehézségekkel jár.
A témában bővebben itt tájékozódhatnak.
