Nem hiszem el, hogy komolyan azt gondolták, a tálibok betartják az egyezséget, és kiengedik a külföldiek támogatóit. Nem hiszem, hogy a július óta tudható kivonások olyan gyorsan kezdődtek meg, hogy a minimális biztonsági irattározásra is fittyet hánytak a brit menekülők.
Rettegés minden képkockán: menekülő katonák, kétségbeesett anyák, egyedül tébláboló gyerekek Afganisztánban. Nem hiszem el, hogy a XXI. században emberek egy kis csoportja képes az orránál fogva vezetni képzett, okos tapasztalt politikusokat, diplomatákat és katonákat. Állítólag a The Times újságírója talált rá azokra a dokumentumokra, amelyeket a kabuli brit nagykövetség munkatársai az evakuált épület padlóján felejtettek, amelyek a nekik dolgozó vagy a hozzájuk állásra jelentkező afgánok személyes adatait tartalmazták. A Sky News szerint a papírokon szerepelt több követségi munkatárs neve és lakcíme, valamint olyan afgánok önéletrajzai, akik tolmácsnak jelentkeztek a nagykövetségre.
Nem hiszem azt sem, hogy naivitásból nyomták az amerikai hatóságok egyenesen a tálibok kezébe amerikai állampolgárok, zöldkártyával rendelkezők, civil afgán segítők nevét azzal a felkiáltással, miszerint a listán szereplők beléphessenek az elzárt területekre, ahogy arról szerződést kötöttek, írja az index.hu a politico.com-ra hivatkozva.
A lépést a politikusok és a hadsereg egyes tisztjei is élesen bírálják, nem értik, miért hisznek a tálib vezetők színjátékának, akikről az elmúlt húsz évben is bebizonyosodott, végső soron a bosszú hatja át cselekedeteiket, írja a politico.com.
Nem hiszem el, hogy amerikai és angol diplomaták azt voltak képesek mindezek után feltételezni, hogy a tálibok megváltoztak. A radikális csoport szóvivője nemrég interjút adott a Foreign Policy-nek. Ebben még csak nem is válaszolt egy sor kérdésre, amelyek a tálibok béketervét, vagy az emberi jogokhoz való viszonyát firtatták.
Leszögezte, céljuk továbbra is az iszlám tanításai alapján működő állam megteremtése. Ragaszkodni fognak a férfiak és a nők szétválasztásához, viseletükhöz, a nők esetében a hidzsáb kötelezővé tételéhez.
Úgy tűnik, most ismét visszatérnek a hatalomba.
Bár sok tekintetben változtattak módszereiken, céljaik lényegében változatlanok. Annak ellenére, hogy az utóbbi napokban többször hangoztatták, hogy hajlandók tárgyalni a békéről, valójában sokkal inkább egy újabb polgárháborúba sodorták az országot. A lehetséges béketárgyalásokról nem szabad elfelejteni, hogy a tálibok már számtalan alkalommal megszegték ígéreteiket mindenkori érdekeiknek megfelelően.
Nem hiszem el, hogy ezt az okos és felkészült politikusok nem tudják. Akkor viszont mit higgyek, miért kínálták tálcán a halállistákat?
Fotó: infostart
A tálibok először 1996 és 2001 között voltak hatalmon Afganisztánban. Nagyjából az ország háromnegyedét uralták. A tálibok alapvetően az iszlám radikális változatát képviselő szunnita nacionalista mozgalom képviselői. Tagságuk jelentős része az úgynevezett korániskolákból származik. Ötéves uralmuk alatt fundamentalista iszlám törvénykezés valósult meg az országban. Vallási okokból bezárták a színházakat és a mozikat, a világi zenét betiltották. A férfiak számára kötelezővé tették a hagyományos muszlim öltözetet és a szakáll viselését. Országlásuk fő kárvallottjai a nők voltak, akiknek szinte minden közéleti tevékenységet megtiltottak, kizárták őket az oktatásból és előírták számukra, hogy csak egy férfi kísérő társaságában hagyhatják el otthonukat. Gyakran rendeztek nyilvános kivégzéseket, de a visszaeső bűnözök megcsonkítása sem volt ritka gyakorlat. Középkori állapotok uralkodtak az országban.
