Erdős Virág Márciusi kesergő című versével emlékezünk meg az 1848-as forradalom évfordulójáról.
talpra magyar hí a haza
budakalász sajókaza
húsz esztendő nem a világ
kinek karó kinek virág
ah, szabadság nem virul a
nincs rá recept se pirula
nem egy fillér de két tallér
fekete kéz fehér gallér
sehonnai bitang ember
ki most ha kell szólni nem mer
benne van a bibliába
ott a helyük indiába
miattuk van minden bajom
élek sovány tejen vajon
ha még egyszer azt üzeni
mindnyájuknak el kell menni
jó cimborám ne légy nyuszka
nincs mögöttünk már a muszka
belső ellen ütött rajtunk
levágjuk vagy fejet hajtunk
egy a tábor egy az ellen
induljunk hát magunk ellen
ne rugózzunk rajta mért is
ha mindjárt az ingemért is
aki magyar sose henyél
van még szőlő kölcsön kenyér
ne bánkódjék senki köztünk
csak amink van abból főztünk
gyöngy az élet alapjába’
kossuth lajos kalapjára
annyi áldás szálljon rája
ne járjon any-
nyit a szája
hajszálanként mint a boldog
fodrászkellék-mintaboltok
sötétek és világosok
volt-erdők és ó-nádasok
árok árok de mély árok
kis vitézek bach-huszárok
jönnek-mennek lobogtatnak
megint jőnek kopogtatnak
csendes most már újra csendes
aki úgy dönt azzal rendes
egyik keres másik talál
rend lesz végre hó és halál
avagy virág vagy te hazám?
azért veszed ilyen lazán?
ma leszárad holnap kinő
szörnyű idő szörnyű idő
Hátrahagyott versek, Magvető, 2017
A vezető képen Kolodko Mihály miniszobra, a LeoNóra Veszprémben, a Margit-romok közelében. Fotó: Veszprém Kukac
