Szorongva ébredek. A baj felülmúlja várakozásomat. Minden nap túl kell élni valamit, a háborút, atomkatasztrófát, inflációt, élelmiszer-drágulást, fenyegető benzinhiányt, klímakatasztrófát és így tovább. Halálra vagyok ítélve. Vagy mégsem? Különféle közösségi platformokon terjed a túlélőlista.
Svájcban örök idők óta kint van a lakóházak alatti óvóhelyek ajtaján az utasítás, vészhelyzetben mi a teendő. Mivel megszokták, nem okoz pánikot. Volt idő, amikor megmosolyogták, most éppen senkinek sincs kedve viccelődni rajta, hogy mindenki vigyen magával 5-10 napra elegendő élelmet: kenyeret, kétszersültet, szárított húst, konzervet, gyümölcsöt, zöldséget, csokoládét. Furcsa, hogy a kávét nem említik. Talán jobb is átaludni a helyzetet, nehogy már még élénkítsük is magunkat! Külön hangsúlyozzák, hogy főzni az óvóhelyen nem lehet.
Szóval, a svájciaknak nem kell étolaj, bab, méz, liszt. Mi azért bespájzoltunk belőle, egyébként is, amióta kovászt érlelek, minden héten sütni kell kenyeret és valami kalácsfélét. Rizsből is van itthon bőséggel. Eláll akár 25-30 évig is megfelelő csomagolásban. A maradék jó lesz egy következő világháborúban. Remélem, a jódtabletta szavatossága is kibír még néhány atomkatasztrófa-fenyegetést.
A múltkor bevásároltam csokoládéból. Mivel nem akartam még jobban felzaklatni a túlélőlista emlegetésével a családomat, falánkságommal magyaráztam a még tőlem is szokatlan mértékű felhalmozást. Azt pedig a tavaszi nagytakarításra tudtam fogni, hogy alaposabban körülnéztem a ház alatti pincében. Úristen, azt a sok fölösleges limlomot és penészt! Én oda le nem megyek! Lelki szemeim előtt felrémlett a helyzet, ahogy matracokon kuporgunk. Könyörgök, ne!
A nagy ijedtségre kinyitottam egy üveg vörösbort és egy pohárnyi elszopogatása után megbékélt szívvel gondoltam rá, hogy az alkoholt nem tiltják, sőt javasolják a túlélőlista összeállítói. Úgy, mint pálinka, whiskey, rum. Vodka nem kell! Rossz asszociációkat kelt.
Közben nézegetem az előkotort svájcibicskát, rezsót, elemlámpát, tranzisztoros rádiót tartalék elemmel, Boccaccio Dekameronjának két kötetét, amit most már bevallhatok, eddig soha nem volt türelmem végigolvasni. Nézzünk szembe a valósággal. Istenem, nem tetszik ez nekem. Képtelen lennék mindent még egyszer a legelejéről kezdeni.
Fotó: avaz.ba
