Új trükk az internetes csalók repertoárján: felhívnak a bank nevében, hogy illetéktelen utalást észleltek. Az utalás leállításának ígéretével szedik ki belőled az adataidat, és ekkor simán lenullázzák a bankszámládat.
A tanulságot mindjárt ideírom a történet elejére: soha senkinek nem szabad megadni semmilyen banki adatodat, se a felhasználóneved, se a pin-kódod. A bank alkalmazottjának sem! Pláne tilos a csalókkal megosztani ezt az értékes titkot.
Az internetes csalók arra a lélektani hatásra építenek, hogy amikor egy bank nevében felhívnak, hogy illetéktelenül pénzeket utaltak el a számládról, akkor pánikba esel, kapkodsz, köd ereszkedik az agyadra, és elhiszed, amit mondanak. Elhiszed, hogy segíteni akarnak és ehhez adatokra van szükségük. Holott egyébként, amikor eszednél vagy, tudod, hogy a banki alkalmazottnak nem kellene tőled kérni a számlád pin-kódját meg a felhasználóneved, hiszen belelát a rendszerbe anélkül is. De hát a trükk lényege éppen ez: a pánikhatás.
Két csaló játszik össze, legalábbis esetemben így történt. Az egyik felhív, és a legnagyobb hazai bank alkalmazottjának adja ki magát, majd közli, hogy illetéktelenek elutaltak a számlámról 200 ezer forintot. Mond egy nevet, hogy kinek írták jóvá. Mikor tiltakozni kezdek, hogy de ez nem létezik, hiszen azt se tudom, ki az illető, meg egyébként sem náluk van a számlám, hanem…. – és akkor önként és dalolva megmondom, melyik bankban. Akkor az illető „jószándékú alkalmazott” megnyugtat: még nem késő, a művelet leállítható, azonnal szól az én bankomnak.
Miközben megköszönöm a figyelmességét, azért megkérdezem, hogy de hát hogyan szúrták ki, hogy illetéktelen utalásról van szó? A csaló nem jön zavarba, azt mondja, hogy a szóban forgó illető számlájára sok illetéktelen utalás történt.
Hm. Idegességemben éppen telefonálni akarok a saját bankomba, amikor láss csodát, hív a „bankom”. Egy pesti szám, és azt mondja az „ügyintéző” hölgy, hogy értesítést kaptak a legnagyobb hazai banktól, hogy illetéktelen utalás történt. Ezt ő most leállítja, de ehhez kell a felhasználónevem és a pin-kódom. És én bediktálom, mert persze, hogy azt szeretném, hogy megmaradjon a pénzem, hogy ne vigyék el illetéktelenek. Miközben éppen ekkor viszik el, most söprik ki a bankszámlám a segítség ígéretével!
Az internetes bankolás kettős biztonsági rendszert használ. SMS-t küld a mobiltelefonomra a banki műveletről. A második SMS arról szól, hogy az ember átutalja a számláján lévő szinte teljes összeget egy névtelen kedvezményezettnek, esetemben konkrétan az 50436178-10001954-00000000-es bankszámlaszámra. Ha idegességében nem olvasom el az SMS-t, vagy nem is látom az apró betűket, mert mondjuk éppen palacsintasütés közben telefonáltak rám, és azt se tudom, hol áll a fejem, akkor ugrott a pénzem.
És ez már nem vicc! Emberek utolsó fityingjei, de akár nagyobb megtakarításai is rámehetnek egy ilyen pár perces telefonos „műveletre”.
A második SMS-kódot nem diktáltam be a segítőkész „ügyintézőnőnek”. Rohantam a bankba: a pénzem a számlán maradt érintetlenül. Jegyzőkönyvet vettek fel és kivizsgálják.
Most utólag, visszapörgetve a telefonos beszélgetéseket, röstellem a hiszékenységem. Hogy nem fogtam gyanút, amikor az internetes csalók nyomatékosították, hogy ők xy bank z számú ügyintézői. Tehát nagyon igazolták magukat. Azután volt a hangjukban valami furcsa primitív színezet. Egyébként meg kell hagyni, nem estek ki a szerepükből, szakszerűnek tűntek. A nő, a második telefonáló még kérdéseket is feltett, amik így utólag azért nevetségesek, mert például azt kérdezte, mikor használtam utoljára a bankkártyámat, mennyi pénz van a számlámon, meg ilyesmi. Ezt ugye látná, ha a bankomtól hívna….
Ha másra nem is, de arra biztosan jó a fenti történet, hogy megfogadjuk a rendőrség utasításait: Legyen gyanús, ha bárki arra kér bennünket, hogy térjünk el a megszokott ügyintézéstől!
Illusztráció: HelloVidék
