Harminc év üldözés után a napokban Palermóban letartóztatták a legkeresettebb olasz maffiózót. A 60 éves Matteo Messina Denarót az utolsó keresztapának titulálja a sajtó. A klasszikus szicíliai Cosa Nostra mintha kihalna. A maffia bevette magát a politikába.
Nyilvánvalóan veszélytelenebb a politika, még ha a korrupt tisztségviselők is lebuknak olykor. Láthatjuk most például a Magyarországon szégyenlősen kibontakozó Völner-ügyet. Vitézy Tamás adriai érdekeltségű üzletember már 2020-ban, nem sokkal Völner Pál volt igazságügyi államtitkár és a végrehajtók korrupciós botrányának kipattanása előtt a közösségi oldalán kiposztolta, hogy „az ingatlanválságban megroppant érdekeltségeit egy tudatos, a hatóságok támogatásával működő – végrehajtói, felszámolói, banki, igazságszolgáltatási – »maffia« húzta ki a lába alól.” (hvg, 2023. január 12.)
Elterjedt alvilági módszerek
De említhetnénk az Európai Unióban a közelmúltban kipattant korrupciós botrányt is, ami legalább hatvan befolyásos politikust érint, köztük görög és olasz képviselők „összehangolt törvénytelen munkáját”. Nyilván ez csak a jéghegy csúcsa. A legtöbbre soha nem derül fény, legfeljebb akkor, ha valaki megtöri a hallgatást és vádalkut köt a rendőrséggel, vagy kiesik az ablakon, mint ahogy Putyin körül hullanak az oligarchák. Az orosz elnök körüli apokalipszisből ítélve Moszkvában csúcsra járatják az alvilági módszereket az államhatalomban, aminek következtében kiépült egy párhuzamos univerzum,. Ebben egészen mások a törvények, mint a normális világban. Az emberek rettegnek, hogy bármit is ellene tegyenek, mert akkor kinyírják nem csak őket, hanem az egész családjukat. Miközben mulatságos módon az erkölcsösség őrzőinek nevezik magukat. Templomba járnak, gyerekeiket megkeresztelik. Láthattuk Putyin elnököt, amint egyedül (!) vett részt a karácsonyi misén. Annyira félhet egy esetleges merénylettől, hogy már a templomban sem lehet a közelében senki.
Klasszikusok a panoptikumban
Érzésem szerint Denarónak, az utolsó szicíliai keresztapának a letartóztatásával véget ért egy korszak. A klasszikus bűnözők bevonulnak a panoptikumba, mint annak idején a cowboyok és az indiánok. Módszereik ellenben tovább élnek a politikában. Már Francis Ford Coppola ötven évvel ezelőtti Keresztapa című filmtrilógiájában is kirajzolódtak a messzire nyúló kapcsolatok, a csápok, de akkor az összefonódások ellenére még különbséget lehetett tenni az egyik és a másik szféra között. Ma már nem vagyok teljesen biztos ebben.
„A maffia tevékenysége szépen beette magát az olasz társadalomba” – fejtegette Szomráky Béla újságíró az InfoRádió Aréna című műsorában. Majd hozzátette, nem csak az olasz, de az egész európai társadalomba. Az Olaszország-szakértő szerint Denaro vélhetően a legmagasabb körökből élvezett bizalmat és védelmet hosszú éveken keresztül, ezért különösebben bujkálnia sem kellett. Nagyjából mindenki tudta, hogy hol van, nyilván még a rendőrök is, de senki sem köpött. Végül pedig elképzelhető, hogy a beteg főnök kínossá vált és elengedték a kezét, védelem nélkül hagyták a bajtársai.
A szicíliai Cosa Nostra feje egy palermói onkológiai magánklinikán kezeltette magát álnéven, amikor a rendőrök lekapcsolták. Denaro nem mutatott ellenállást, ezért meg sem bilincselték.
Hogy sírva ne fakadjunk! Rémtettek fűződnek a nevéhez. Egyszer azzal dicsekedett, hogy áldozataival tele a temető. Az ő lelkén szárad két vizsgálóbíró megölése. 1992-ben és 1993-ban valóságos háború zajlott az olasz állam és a Cosa Nostra között. Ekkor tartották rettegésben a világot a római, firenzei és a milánói robbantásos merényletek, halálos áldozatokkal. Az, hogy nincsenek ma már ilyen drámai akciók, Szomráky szerint arra vall, hogy nincs szükség háborúzásra az államhatalommal, mert beépültek a struktúrákba.
„Megcsinálták a pénzt, most már forgatják. Adott esetben az ő segítségükkel megszerzett szavazatok okán szó szerint létrejöttek olyan politikusok vagy olyan politikai áramlatok, amelyek a szerencséjüket nagy valószínűséggel a maffiának köszönhetik. Egyébként, ha a közönség megnézte a Silvio és a többiek című filmet, Paolo Sorrentino filmjét, emlékezetes az a történelmi kijelentés, amikor azt mondja Berlusconi, hogy erre a kérdésre nem válaszolnék. Arra nem válaszol soha, hogy hogyan jött létre az a bizonyos első millió. Nem bizonyított, de az ellenkezője sem, ő maga pedig soha nem cáfolta, hogy a maffia támogatta.”
A balkáni mutáció
Érdekes mutációja a Cosa Nostrának a Balkán, ahol olyan fiatalokból álló alvilági klánok működnek, amiket mintha Tarantino talált volna ki. Nem lehet őket a nagy klasszikusokhoz hasonlítani.
Aki figyelemmel kíséri például a belgrádi Belivuk–Miljković klán fölötti ítélkezést, vihorászó hülyegyerekeket lát, akik mikor a bíró éppen a legszörnyűbb gyilkosságaikat sorolja, elszundítanak a tárgyalóteremben. Hangoztatják, hogy ők a hatalomnak dolgoztak, politikusok utasításaira, hiszen a Partizan futballklub és a kormányon lévő Szerb Haladó Párt tagjai. Példaként említik, hogy transzparenseket helyeztek el, vagy szedtek le, biztosították a nagygyűléseket és szétverték a tüntetéseket, vagy egész városrészeket, ha ezt kérték tőlük. A gyilkosságokat, a drogterjesztést tagadják. Mintha nem fognák fel, hogy nem huliganizmus, hanem kábítószer-terjesztés és bűnszövetkezetben elkövetett kivégzések miatt állnak az igazságszolgáltatás előtt. Szerbia fővárosában egy vágóhídon volt a telephelyük, ott végeztek az áldozataikkal. A megcsonkított holttesteket egyszerűen ledarálták.
Az eltűnteket a rendőrség, furcsa mód, nem kereste, pedig a hozzátartozók jelentették. Végül azon buktak le, hogy egyik tagjuk megszállottan fotózta az általuk kivégzett, megcsonkított emberi testeket, és a telefonján tárolta a képeket. Nem csak a saját lefejezett áldozataikban gyönyörködött, hanem a rivális Kavački klán által legyilkoltak holttestében is. A külföldi titkosszolgálatok figyeltek fel rájuk, és akkor már a szerb hatóságnak is lépnie kellett. A Vreme szerbiai független hetilap tavaly október 20-i számában a szerbiai, a montenegrói és a koszovói klánokkal foglalkozva arra a következtetésre jut, hogy „bűnözők mindig voltak és lesznek is, de ha Szerbia igazságszolgáltatása nem számol le a klánok védelmezőivel, az új idők új rémtetteket hoznak”. A Vreme szerint ezeknek a klánoknak a működése a korrupt államhatalom, a belügy és az igazságszolgáltatás kriminalizációját tükrözi. Az ügyészség szemére veti a cikkíró, hogy nem mélyedt el a klán és az állam képviselőinek kapcsolatában.
Vezető képünkön: rendőrkézen Matteo Messina Denaro, a legkeresettebb olasz maffiózó. Fotó: Carabinieri / Reuters
