Amikor már összecsapnak a fejem fölött a fölösleges információk hullámai, érzem, menni kell: ki a szabadba! A hideg ellenére sétálni kell, naponta legalább öt-tíz kilométert az egészségünk érdekében is. Kellemesen kifáradunk és közben a fejünk is kiszellőzik.
Szerencsések vagyunk, mert bármerre indulunk Lovasról, gyorsan a természetbe jutunk. A Malom-völgyet azért szeretem, mert erőfeszítés nélkül, sima szekérúton bejárható. Nem kell hegyre felfelé kapaszkodni.
Valamikor réges-régen még vízimalom működött a Malom-völgy falu felőli bejáratánál. Erről a malomról kapta a nevét. A jellegzetes épületegyüttes ma is áll, egy tehéncsordát tartó, gazdálkodó család birtokának a része. A mező patakon túli részét bekerítették a teheneknek, de az innenső part a gyalogúttal (szekérúttal) és az erdővel szabad maradt, szabadon élvezhető Lovastól Felsőörsig, illetve a nevezetes forrás, a Királykút felé is.
A megnyugtató szépséget kínálja fel az erdő. Lelassulásra biztat, arra az alfaállapotra, amikor szinte eggyé válhatunk a tájjal. Szinte senki sem jár errefelé télen, a tehenek sincsenek kint és a kutyák is nyugalomban. Legfeljebb egy-két lovassal szoktunk találkozni, vagy kutyasétáltatóval, esetleg futóval. Egyszer egy őzike szaladt át előttem az úton. Vaddisznónak csak a nyomát látni, a dagonyákat a sárban. Semmitől sem kell tartani, nyugodtan elindulhatunk ki a szabadba.
Ősszel és tavasszal szerveznek errefelé túrákat nagyobb csoportoknak, de ilyenkor, télen tökéletes nyugalom van. Megcsodálhatjuk a mohával borított, különös formájú köveket, fatörzseket. A furcsa kinövéseket a fákon. Így, kopáran, félholtan is szépek a fák, ahogy összekapaszkodnak. Imádom az erdő, az avar illatát.
Szóval, minél többször, ki a szabadba! Kirándulni nem csak egészséges, hanem nyugtató is. Egy, másfél óra séta és mintha kicseréltek volna bennünket.
Fotók: a szerző