Tisztelt dr. Navracsics Miniszter Úr! Ha a kegyetlen sors mégis úgy alakítaná, hogy Önnek is le kell mondania a Pannon Egyetem kuratóriumának elnöki székéről, akkor semmiképpen ne az intézmény egyik karának dékánját, a nővérét ültesse oda, mert az további bonyodalmakat okozhat!
De ezt mint a Fidesz–KDNP leginkább emberarcú, európai gondolkodású, kompromisszumokra is képes politikusa nálam sokkal jobban tudja.
Inkább nagy tisztelettel ajánlanám magamat, Veszprém vármegye egyik cselédjeként. Ős-veszprémiként, lokálpatriótaként. Bár kétségtelenül vannak gyengeségeim, hiányosságaim. Például nincs diplomám. Aztán nem beszélek nyelveket. Ám ez már nem is igen fontos szempont az egyetemi oktatásban. Ahogy figyelem az ezzel kapcsolatos fejleményeket. Jogosítványom sincs. Bérlettel tömegközlekedem.
Viszont vannak erényeim. Ismerem az egyetem (MÁFKI, NEVIKI, MÜKKI) teljes történetét. Az évtizedek alatt bejártam az összes épületet, minden zegzugát az alagsoroktól az emeletekig. A már nemlétező egyetemi bölcsődétől az óvodáig. A legendás E épülettől a kollégiumig. És persze az intézmény menzájáig, ami az oktatók és hallgatók egyik közösségi tere volt. Időnként kulturális rendezvények helyszíne is. Az auláról nem is beszélve. Ahol az intézmény legjobbjai, az egykori professzorok bronzba öntött másai köszönnek vissza rám. Akik közül néhányat az életkora miatt nem ismerhetett személyesen. Gondolja el, én meg naponta találkoztam velük. Szóba álltak velem. Merthogy ismertek tinédzserként, hiszen több évtizedes lelki kötödésem is van az egyetemhez. Apám itt szerzett vegyészmérnöki diplomát, édesanyám az egyik tanszék megbecsült technikusa volt korai haláláig.
Tisztelt Navracsics Miniszter Úr! Talán nem tartja kivagyiságnak, de a majd fél évszázad alatt az időszak szinte összes rektorával sikerült párbeszédet folytatnom, emberi kapcsolatot kialakítanom. Féltve őrzöm Liszi János professzor úr levelezőlapon küldött bátorító sorait, aki a humor kedvéért még tételt is húzatott velem a tanszékén, amin jót nevettünk.
Nos, ennyi lenne a laudációm a pozícióra. Ja, a honoráriumának a fele is elég lenne nekem. Tudja, a közelgő, nevetségesen megalázó nyugdíjhoz igazán jól jönne egy kis kiegészítés. Tudom a szabályokat is. Bár ebből egy „hármast” nem tudnék visszaadni annak, akinek kellene. Tudja, a Schadl–Völner féle hárommillió forintról beszélek. Ám egy márkás italt tudnék csomagolni egy nyolcvanashoz. Ahhoz, amit a miniszterelnök úr a választások előtt egy kocsmában nyugdíj-kiegészítésként ígért Feri bátyának. Nem mellesleg Völner államtitkár úr jelenlétében. Ugye emlékszik rá?
Köszönöm!
(Olvasónk neve és címe a szerkesztőségben)
A vezető képen dr. Navracsics Tibor. Fotó: Attila Kisbenedek/AFP
Az írásban említett videó itt megnézhető. Forrás: hang.hu
