Ferenc pápa mindent megtesz, hogy üzenetei eljussanak a magyar emberekhez a kormány zsonglőrködése és a hivatalos média hatalmas felhajtása ellenére. Könnyen értelmezhető jeleket küld: kicsi autó, találkozás szegényekkel, migránstábort megjártakkal és sok-sok fiatallal, szóbeli üzenetei azonban államfőhöz méltón differenciáltak. Vajon eljutnak-e a magyarokhoz?
Olyan országba érkezett hivatalos látogatásra a pápa, ahol a kormánypárt alapító tagja demens vénembernek, gazembernek nevezte. Egy másik közéleti szereplő szerint kereszténységellenes és teljességgel alkalmatlan a pápai poszt betöltésére. A magyar érseki kar a kijelentések után mélyen hallgatott, csakúgy, mint a hivatalos politika. A kormányfő még rátett egy lapáttal, amikor az erőt hiányolta a pápa mögül.
A pápa migránsokról való gondolkodása nem az egyetlen, ami merőben különbözik az uralkodó párt politikájától, sőt szinte minden kérdésben ellentétes, de azt szokták mondani, innen szép nyerni. A kérdés csak az, a szelídnek látszó (vagy annak mutatott?) Ferenc üzenetei célba érnek-e.
A külsőségek mindenesetre azt segítik. Egyszerű népautóval érkezett a budai várba, amelyet lovas huszárok vezettek föl. Az autó a környezetvédelmet szolgáló anyaggal működik, a változás szükségességét üzeni, körülötte a történelmi díszletekként szolgáló lovasok anakronisztikusak, inkább a múltba révedést sugallják.
Könnyen értelmezhető az is, hogy előbb imádkozik szegényekkel, előbb találkozik migránstáborokból kikerültekkel, minthogy a közélet szereplőivel beszéljen.
Szóbeli üzeneteire figyelni kell, ha érteni kívánjuk azokat. A békére vágyó emberek óhajára azt válaszolta, hogy a nemzetek közötti békés és stabil közösség felépítése iránti lelkesedés mintha eltűnt volna az emberek fejéből. Megjelentek az ellentétek, fellángolt a nacionalizmus és az ítélkezés. A kommunikáció hangneme elmérgesedett. Úgy látszik, a politika a problémák megoldása helyett inkább az indulatokat szítja. Megfeledkezve a háború borzalmai után elért érettségről, mintha visszafordult volna háborús infantilizmusba.
A béke azonban soha nem a stratégiai érdekek követéséből fog fakadni, hanem olyan politikából, amely képes az EGÉSZET, MINDENKI érdekeit szem előtt tartani, odafigyelve az emberekre, a szegényekre és a jövőre, nem csupán a jelen hatalmára, nyereségére és lehetőségeire.
A migránsok kapcsán az első magyar király intelmeit idézte: „Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul”.
Az érthetőség kedvéért magyarul tette hozzá: Jónak lenni jó. Jobb adni, mint kapni.
MTI-fotó: Koszticsák Szilárd
