Szelle Dávid neve nagy eséllyel nem ismeretlen a veszprémi kultúrakedvelők körében. A Pannon Várszínház oszlopos tagja idén a megyei napilap által hirdetett szavazáson elnyerte Az év színésze díjat. A közkedvelt színművésszel a Csendnapok utolsó programjaként Herth Viktória művészettörténész beszélgetett.
A színészek élete nem könnyű. Egy-egy előadásba a szívüket-lelküket bele kell tenni, hogy az hiteles legyen. Na de mi történik akkor, ha nem tetszik nekik a darab? Természetesen előfordul, hogy nem a vágyott szerepet kapják meg, vagy a rendezéssel nincsenek kibékülve. Ahogy Szelle Dávid mondta, vannak olyan darabok, amiket csak túl kell élni. Sok esetben szintén nehézséget okoz a magánélet és a szerep szétválasztása. A Pannon Várszínház színésze bevallotta, hogy magánéletében igencsak gátlásos, de a színpadon ez nem látszik. Ha a szerep és a jelenet megköveteli a vetkőzést, akkor annak eleget tesz, hiszen így lesz igazán hiteles a produkció. A magam nevében is mondhatom, hogy mindig megdöbbent Szelle Dávid profizmusa a színpadon, ő azonban elmondta, sosem elégedett a saját teljesítményével.
Ugorjunk egy kicsit vissza a történet elejére. 1999-et írtunk, amikor a színész először jelentkezett gyerekként egy castingra. Nagy álma volt, hogy megkaphassa a kis Maugli szerepét a Dzsungel Könyvében. A Petőfi Színháznál Krámer György tartotta a válogatót, aki alkalmasnak találta a szerepre. Ekkor kezdődött Szelle Dávid színes karrierje. Később a színész a 2001-ben alakult Pannon Várszínházhoz csatlakozott, ahol lassan 25 éve nevetteti, és ríkatja meg a közönséget.
Vándorfi Lászlóval, a Pannon Várszínház igazgatójával ennyi év után már félszavakból megértik egymást. A színház társulata egy alázatos, elfogadó, megértő közeg, tulajdonképpen egy család. A családfő Vándorfi László, aki jól ért a fiatalok nyelvén, de ugyanakkor kellőképp nevel is.
Dávid nevetve tette hozzá, hogy ha egyszer valaki a színpadon megcsinálja a csodát, akkor az másnap már szerepel a munkaköri leírásában, az a szint már elvárt tőle. Ebbe az összetartó közösségbe a meghívott vendégszínészek is beleillenek, így velük is mindig eredményes a közös munka. Természetesen, mint ahogy minden családban, náluk is akadnak konfliktusok, de ezeket mindig tudják kezeli, meg tudják beszélni.
Szelle Dávid elmondta, hogy hiába kap meg egy olyan szerepet, ami már megjelent egy filmben vagy egy darabban, sosem nézi meg. Azért döntött így, mert nem szeretné, ha az adott színész alakítása befolyásolná. Ő mindig szívből szeretne adni magából egy kis darabot. Charlie karakterét például a Virágot Algernonnak című előadásból egy másik oldalról szerette volna megfogni. A karakter gyermeki gondolkodásmódját emelte ki, és vitte zseniálisan színpadra. A mai napig élénken él bennem is ez az előadás, pedig évekkel ezelőtt láttam.
A beszélgetés során felmerült a kérdés, amit gyakran feltennénk egy színésznek: hogyan lehet ennyi szöveget, jelenetet, koreográfiát fejben tartani? A válasz az, hogy amint felkerül a jelmezük, tudják, hogy kinek a bőrébe bújnak. Néha azért elő kell venni a szövegkönyvet, de két-három elolvasott mondat után szinte varázsszóra jut eszükbe a teljes darab. Bár Dávid nem vallja magát rendezőnek, mégis elmondhatjuk, hogy nagyszerű előadások kerültek már ki a keze alól. Rendezésének fő előnye, hogy a színpad mindkét oldaláról látja az eredményt.
Mi történik akkor, amikor egy színészt bezár a négy fal közé egy világjárvány? Valahogy le kell vezetnie a kreatív energiáit, úgyhogy rajzolni, majd festeni kezd. Dávid a pandémia idején unalmában kezdett alkotni, de ez a hobbi azóta is fontos része az életének. Számára a teljes kikapcsolódást a festés és a csend jelenti. Bármennyire is hihetetlen, a színész szeret csendben lenni.
Az ember hosszú távra nehezen tervez. Nem könnyű megmondani, mi lesz velünk 15-20 év múlva. Dávid sem tudja, mit hoz számára a jövő, de abban egészen biztos, hogy a színpadon fog állni. Bár újabban a filmes szereplés is egyre inkább vonzza, elmondása szerint a végsőkig kitart a Pannon Várszínház mellett. Úgy gondolom, hogy ez ellen nekünk, nézőknek sincs semmiféle ellenvetésünk, sőt.
Az est vendége volt Pintér Zoltán Dániel is, becenevén Dönci, aki fiatal tehetségként a Valahol Európában című darabban debütált. A Csendnapok beszélgetésének zenei produkcióit neki köszönhetjük. Fantasztikus hangját és szövegeit öröm volt hallgatni.
Vezető képünkön: Herth Viktória, Szelle Dávid és Pintér Zoltán Dániel. Fotók: a szerző
