A legmeglepőbb helyeken születnek olyan programok, amikre nem is gondolnánk. Itt van például Bukta Imre mezőszemerei festőművész, aki teljesen váratlanul a vöröstói Kultháló bázison bukkant fel. A kortárs szcéna egyik legelismertebb egyénisége évtizedek után jött vissza a Balatonhoz. – Gyerekkori és mostani élményeinek mixe a Dédi a Balatonon című olajképe, amely a Dubniczay-palotában megnyílt Kék Balaton, Vöröstó című kiállításon látható.
Logikus lett volna, hogy Nádler István, Klimó Károly vagy Somogyi Győző neve bukkan fel a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa művészeti programjai között, hogy csak a legnagyobbakat említsük, akik hosszú évtizedek óta itt dolgoznak a Balaton-felvidéken. Bukta Imre neve az EKF vonatkozásában elsőre olyan volt, mintha egy marslakó szállt volna le Vöröstóra. Nem is akartuk elhinni, hiszen a szemereiségbe totálisan beágyazódott neves festőművész ihletője, éltetője köztudottan a szülőfaluja, a Heves megyei ember és az ottani táj. De aztán kiderült, hogy mégis igaz a hír, Bukta Imre itt van. Ahogyan a kiállításmegnyitón Mike Friderika az EKF programigazgatója kifejtette, ebben az általuk támogatott Kultháló programban fontos motívummá vált a „meghívás”. A bázisok egyre több hazai és nemzetközi alkotót hívtak meg, hogy együtt dolgozzanak, hogy valami újat mondjanak erről a tájról, erről a közösségről, amit megismertek.
A vöröstói kultbázis
Bukta Imrét Jakab Éva, az Édenkert Porta, a vöröstói kultbázis tulajdonosa hívta meg, hogy aztán irányításával megszülessen egy szabadegyetem és egy művésztelep 10-12 fiatal alkotóval és ismert művésztanárokkal. Az itt készült munkák láthatók ezen a Kék Balaton, Vöröstó című kiállításon.
A művészlét és a művésztelepi hagyományok definiálásával, méltatásával kezdte kiállításmegnyitó beszédét Winkler Nóra médiaszemélyiség. A vöröstói művésztelep a Balatonra koncentrált, láthatjuk, hogyan keresi meg a művész a tájnak a számára legvalóságosabb karakterét. Mi lesz az a látvány, az az érzelmi állapot, amire ott és akkor kitárja magát? A Kék Balaton, Vöröstó című kiállítás a válasz ezekre a kérdésekre. Winkler Nóra egyenként bemutatta pár szóval a kiállító művészeket és alkotásaikat, majd utána a művészek tartottak mini tárlatvezetést, ami nagyon személyessé és befogadhatóvá tette az egész eseményt. Elmondta:
Molnár Ágnes Éva médiaművész naponta futott Vöröstón és környékén a helyi Kálvária-dombtól a barnagi kálváriáig sokszor oda-vissza, hogy eljusson saját fontos témájához, ami az anyaság. A Szűzanya fájdalmát ábrázoló út, ahova ő megérkezett, aminek saját átiratát, verzióját készítette el hét darab textilre nyomtatott fotográfiából.
Krasz Ádám hang- és médiaművész témáit az emberek és a természet határterületeiről hozza. Itt látható munkája egy 1927-es, München és Berlin közötti vándorlásokat rögzítő film parafrázisa, ennek a Balaton-felvidékre, Vöröstóra szabása. Analóg filmre dolgozott és a bázis és a Balaton-part útvonalaknak a véletlenszerűen kiválasztott állomásain forgatott.
Kopasz Tamás festőművészre egy Egry-kép hatott elementárisan, amit a Laczkó Dezső Múzeumtól kölcsön is kértek erre a kiállításra. A Szigliget felé (Badacsony) című, 1930-ban vegyes technikával papírra készült műről van szó, amit most mindenki megtekinthet a vöröstói kiállítás keretében. Kopasz kiérlelt festői nyelvét is képes volt megmozgatni, átmozgatni, bizonyos döntésekben akár felülírni ez a találkozás – magyarázta Winkler Nóra. Majd így folytatta: – Egryben az a csodálatos, hogy azt tudta megmutatni, amit mi nem is látunk, mert nincs hozzá türelmünk, érzékünk, szemünk. Nála ott van, megjelenik a pára, a levegő, a remegés, a fény a víz fölött.
Ezzel a gondolattal vezette be egyben F. Balog Erzsébet képeinek világát, amely a tájban lebegő, mozgó textíliákból építkezik. Ehhez a művésznő annyit tett hozzá, hogy őt a struktúra és a szerkezet érdekli, azon belül is a természetes közeg és az ember keze által épített geometria egyensúlya. Megpróbálja elhinni, hogy az ember beavatkozása a természetbe nem kell, hogy okvetlenül negatív legyen.
A tájban véletlenül megtalált elem vezetett Szirtes Jánosnak a kiállításon látható munkájához. Egy kiszáradt kecskekoponyával jutott el a művész az idilli, bukolikus táj elementárisabb valóságához, a vad természethez.
A kultúra kapcsolódás
A tájban felbukkanó, elsőre talán szituációidegen, de voltaképpen nagyon is organikusan odatartozó elemek – ez Bukta Imre valóságábrázolásának a kézjegye – határozta meg Winkler Nóra. – Amit Bukta Imre tud erről az országról, és ahogyan azt képes felmutatni, annak ereje van, és én ezt lenyűgözve nézem régóta – vallotta meg. – Hiányzik belőle mindennemű fölény, mégis képes rálátni a dolgok állására. Ha van is nála irónia, akkor ő mindig velünk mosolyog és sose rajtunk.
Ezek a lassú és valódi találkozások, odafordulások, tisztelet jellemzi ezeknek a már említett kulthálóknak a légkörét, amelyekbe most ennek a kiállításnak a megtekintésével bekapcsolódhatunk mi is és visszük tovább ezt a tapasztalatot. A kultúra tulajdonképpen ez, hogy kapcsolódnak a dolgok, emberek, a nézők a művekhez, a nézők egymáshoz, művek másik művekhez – ezzel a gondolattal zárta megnyitó beszédét az ismert médiaszemélyiség.
Jóska bizony közénk tartozik!
A továbbiakban megszólaltak a művészek, köztük Bukta Imre, aki részletezte, milyen szempontok szerint válogatta össze a csapatot, olyan kiváló kollégákat keresett, akiknek van oktatási gyakorlatuk. Hiszen a művésztelep egyik fele oktatásból állt, amit nevezhetünk akár egyetemi felkészítő kurzusnak vagy művészeti szabadegyetemnek is. Az idő másik felét pedig az alkotási tevékenység töltötte ki. – Úgy dolgoztunk, mint maga Egry József – magyarázta a festő. Viccesen hozzátette: – Bevettük közénk. Jóska bizony közénk tartozik! A továbbiakban azt fejtegette, mennyire örül, hogy itt lehet a kiállításukon ez a gyönyörű Egry József-kép. Balaton is, hegy is, fa is van rajta és árad belőle az a bizonyos remegés, amiről Winkler Nóra is beszélt. Bukta hozzáfűzte, az ő munkamódszere is pont olyan, mint Egry Józsefé: nem tud a helyszínen dolgozni. Haza kell, hogy vigye az élményt, hogy megeméssze, kitalálja, és akkor festi meg.
Így hívta meg soraiba Egry Józsefet posztumusz a vöröstói kultbázis alkotóközössége. A nyári művésztelep adventi tárlata január 14-ig látható Veszprémben, a Dubniczay-palota Várgalériájában.
Fotók: Hujder Balázs
Vezető képen: Bukta Imre Kossuth-díjas festőművész. Hazavitte a Balaton-élményt
