Mitől varázslatos a karácsony? Attól, hogy ilyenkor kíméletesek vagyunk egymáshoz – mondja egy kisgyerek a reklámban. Na, igen, jó lenne szelídnek, megbocsátónak lenni, de közben meg az van, hogy rettegsz, a karácsonyi vacsorán összeveszik a családod a politikán vagy bármi máson.

A karácsonyi tűzfészek legfőbb oka pszichológusok szerint a túlságosan nagy elvárás és a tolerancia hiánya. Milyen jó lenne, ha mindenki felfogná, az ember nem üvöltöz, és nem provokál karácsonyeste, mert nevetségesen bunkó dolog elrontani az ünnepet. Miért tör ki akkor mégis mindenféle gonoszkodások formájában az emberből a kellemetlen alak pont a legrosszabbkor?

Mindenki ideges

A pszichológusoknak megvannak a válaszaik, ilyenkor már mindenki feszült, az asszonyok agyondolgozták magukat az előkészületekkel, hogy a vendégek „tökéletes otthont”, „varázslatos hangulatot”, „ideális családot”, békét, romantikát, filmbe illő fényképeket kapjanak. A férfiak meg sík idegek már a sok kis feladattól, a bevásárlásoktól, a számolatlan pénzköltéstől, egyáltalán a napi ritmusuk kibillenésétől. Minden apróságtól robbannak, pláne ha nincs meg az egymás iránti szeretet vagy legalább a szolidaritás egész évben sem. Mitől lenne akkor meg éppen karácsonykor? A helyzet az, hogy a karácsony nem gyógyítja meg a kapcsolatokat. Nem alakítja át a problémákat. Nem törli el a kimerültséget.

Kitalálták valamikor valakik ezt az „ünnepi varázslatot”, amit a kereskedelem és a reklámok napjainkra totálisan kisajátítottak, ész nélkül sulykolnak olyannyira, hogy a végén tényleg karácsonyi tűzfészek lesz belőle. Ennek a „varázslatnak” a megteremtése hatalmas munkát sóz főleg az asszonyok nyakába: ünnepi menü, többféle sütemény elkészítése, ajándékok, takarítás… De közben ott vannak a kisgyerekek, akik továbbra is figyelmet követelnek, nyugalmat és biztonságérzetet, holott a legtöbb iskolában most íratják velük a dolgozatokat… És még azt is szeretnénk, ha jól néznénk ki, kipihentek, mosolygósak lennénk, mintha két hetet wellnessben töltöttünk volna. Végül is csak azért, hogy beálljunk békebírónak, vagy legalábbis lengéscsillapítónak a kötekedő családtagok közé?

A gyermekkori traumák is előjönnek

A karácsony előhozza gyermekkorunk emlékeit – mind a szépet, mind a fájdalmasat. A sérelmeket. Eszünkbe juttatja az idő múlását is, lassan elkezdhetjük számolni, hányadik is ez a karácsonyunk. Ezért is kiválthat egyesekből szomorúságot a karácsony. Másokból feszültséget. Megint másokból dühöt. Sokaknál – a csalódástól való félelmet, merthogy régen olyan szép volt, most meg már olyan titok nélküli.

Csökkentsük az elvárásokat!

Mit is mondhatnának a pszichológusok erre, mint hogy csökkentsék az elvárásokat – növeljék a jelenlétet, az élményt. Nem baj, ha nem tökéletes a torta és csak egyfajta sütemény van. Nyugodjunk bele, hogy tökéletes karácsony nem létezik, legfeljebb filmen és a mesékben. De van családunk, aki megtisztel bennünket azzal, hogy eljön hozzánk! Öleljük meg egymást, beszélgessünk egy jót még akkor is, ha sok mindenben nem értünk egyet, társasjátékozzunk a gyerekekkel, mert ők is, mi is erre fogunk emlékezni.

Csak erre akartam fölhívni a figyelmet. Örüljünk egymásnak úgy, ahogy vagyunk, és akkor 99 százalékban elkerülhető a karácsonyi tűzfészek.

Vezető kép: Profimédia