A változások a Balaton természetes működésének részét képezik, sőt szükségesek az egészséges állapot fenntartásához. Nem a tóért, annak használati módja miatt kell aggódni – hangzott el almádi képviselő-testületi ülésén a tó kutatásának vezetőjétől.

A hétvégén ki lehetne tenni a megtelt táblát a Balaton partján. A fürdőzők közt sokan aggódtak, amiért mindkét partján egyre hosszabban kell a vízben sétálniuk, ha úszni szeretnének. A vitorlázók közül jó néhányan a kikötőkben rekedtek, mert hajóik megfeneklettek volna a sekély vízben. A helyiek rémképe aVelencei‑tó kiszáradt medre. Reményeik szerint a Balaton nem jut annak a sorsára.

Dübörgő ingatlanbiznisz

Az ingatlanbiznisz még dübörögni látszik, de több helyütt már behúzták a fékeket. Izgatottan és aggódva várják, mikor ér el az új kormány a tó partjára, mikor lesz idejük a helyzet újragondolására.

Ezek a kérdések Balatonalmádi vezetőit is foglalkoztatják, ezért rendhagyó képviselő-testületi ülésüket közvetlenül a tó partján, a város egyik strandján szervezték meg, ahol meghallgatták dr. Vasas Gábort, a HUN‑REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet igazgatóját.

A tónak nincs optimális vízszintje

A professzor úgy véli, noha az emberek általában az alacsony vízállástól tartanak, az önmagában 60–70 centiméter körüli vízszint nem jelent katasztrófát. Tudományos kutatások igazolják, hogy a Balatonnak nincs optimális vízszintje: optimális vízszintmozgása van. A 70 és 110 centiméter közötti természetes ingadozás kifejezetten fontos lenne a tó ökológiai működése szempontjából. Ezek a változások a tó természetes működésének részét képezik, sőt szükségesek egészséges állapotának fenntartásához. A főigazgató szerint egyre gyakoribbá válnak azok az időszakok, amikor a Balatonba érkező víz mennyisége már nem fedezi az elpárolgó és eltávozó vízét. Ezt a klímaváltozás tovább erősíti. A vízhiány miatt időről időre felmerül a Balaton mesterséges vízpótlásának lehetősége, ami összetett kérdés, de még az alapelv sem tisztázott: a Balaton környéki vizes élőhelyeket táplálják-e vízzel, vagy közvetlenül a tóba vezessenek olyan vizet, amelynek mennyisége és minősége megfelelő? Erről még egyetlen hatástanulmány sem készült.

Csökkenő vízszint, emelkedő hőmérséklet és sótartalom

Az akadémikus leszögezte, hogy a vízszint csökkenéséhez képest jelenleg a tó vizének emelkedő hőmérséklete és növekvő sótartalma jelenti a legkomolyabb problémát. Az elmúlt száz évben a Balaton ásványianyag-tartalma drasztikusan megnőtt, egyes ionok koncentrációja a négyszeresére-ötszörösére emelkedett.

A tó ma már a klasszikus értelemben vett édesvíznél jóval „sósabbá” vált. Ez a változás szoros összefüggésben áll a vízmérleggel, a part menti beépítésekkel és a településekről érkező terhelésekkel.

Dr. Vasas Gábor állítja, hogy Közép-Európa legnagyobb tavának vize ma még fürdésre alkalmas, de a part, a nádasok, a vízszintszabályozás és az ingatlanlogika már a Balaton ellenálló képességét veszélyezteti. Azonnali, drasztikus változás kell a szabályozásban és a szemléletben is, mert nem a tónak kellene tovább tűrni a beruházói érdekeket, hanem használóinak kellene alkalmazkodnia a Balatonhoz.

A vezető képen az almádi képviselők a budatavai strandon hallgatták meg az akadémikus elemzését a Balaton állapotáról. Fotó: a szerző