Indulatokat gerjesztett nemrégiben a veszprémi kórház traumatológiai osztályán kifüggesztett tacepaóról készült fotó. A kép annak rendje és módja szerint bejárta útját a közösségi oldalakon. A fotón a következő szöveg olvasható: „Én, mint az ápolónőd, tájékoztatlak: a kórház frontján található H nem azt jelenti, hogy HILTON.”
Nem szeretnék állást foglalni, ugyanis családi érintettség okán nem biztos, hogy objektív lennék a veszprémi kórház dolgozóival kapcsolatban, viszont megosztanám pár mondatos észrevételem. Minden tiszteletem az elhivatott, méltánytalanul alulfizetett ápolóké, nővéreké, akik valóban emberfeletti munkát végeznek, még ebben a kánikulában is, naponta 12–16 órában. Mégis, ami sok, az sok.
Nem dühítő, nem is vicces, inkább mérhetetlenül szomorú ez a cetli-ügy. Természetesen nem Hilton, hisz ott fizet a vendég azért, hogy pihenhessen, kikapcsolódjon, szórakozzon. A traumatológiára sérülten, betegen érkezik az ember, és kétségek között, remegve várja a segítséget, az emberséget, a felépülését. Elhiszem, hogy nem fenékig tejfel, nem szórakozás a kórházi munka, mint ahogyan a kórházi tartózkodás és kezelés sem az.
Vajon mi késztette a tacepao szerzőjét arra, hogy ily módon szellemeskedjen? Talán korainak tartotta a hajnali ébresztőt, esetleg ágytálat, kacsát bátorkodtak kérni a betegek, egy kis figyelmet igényeltek? Talán a higiéniai körülményekre hívták fel a figyelmet?
Ha csak tíz percig is, de kinn virított a papír, felkerült a Facebookra, hosszú és indulatos vitát gerjesztve a magyar egészségügy témájára. A szerző talán jópofa dolognak vélte a sokakat – közöttük engem is – érzékenyen érintő véleményformálást. Talán akadt kollegina, főnővér, egy orvos, osztályvezető főorvos, aki elbeszélgetett a felelőssel, de nem hallottunk arról, hogy bárki bocsánatot kért volna az ízléstelen beszólás miatt. Igen, a H betű nem azt jelenti, hogy Hilton, de a veszprémi kórház kapcsán, személyes érintettség okán, vagy csupán hallomásból a H sokunk számára sok mindent jelenthet, a többi között Hospitalt is.
A téma már lecsengett a közösségi hálón, de rávilágít a magyar egészségügyben uralkodó hangulatra. Sok mindenen lehetne változtatni, mert nem minden pénzkérdés, és közhely ugyan, de kimondom: senkinek nem tartanak fegyvert a halántékához, hogy ott dolgozzon, ahol éppen dolgozik. Az egészségügyben ilyen a helyzet.
Nem Hilton a veszprémi intézmény, csak egy magyar kórház méghozzá a jobbak közül. Változni, változtatni kellene is, lehetséges is. De addig – s ezt csak halkan jegyzem meg –, ha kórházi kezelésre szorulnék, a Jóisten mentsen meg attól az ápolói mentalitástól, amelyről ez a kis cetli tanúskodott.
Nyéki Roland
