Közeledünk az új évhez és a dátumváltás önkéntelenül is megmozgatja az emberek képzeletét. Vajon mit hoz a holnap? Szerencsét vagy apokalipszist? Az év végi, év eleji reménykedés vagy éppen rettegés jól jövedelmez a jósoknak, ezoterikusoknak, misztikusoknak. Meglepődnénk, ha megtudnánk, ki mindenki fordul jóshoz, kártyavetőhöz.
Hódít az ezoterika felcímmel a Figyelő 2005-ben arról írt, hogy a hazai ezoterikus piac fő célközönségét a 20–40 éves, középfokú végzettségű, esetleg diplomás nők alkotják. A hétköznapokban nagyon is racionálisan gondolkodó, pénzügyi, gazdasági végzettségű emberek, akik azonban magánéletükben valami gyötrő problémával küzdenek. Magányos nők, akik önmegvalósításba, karrierépítésbe menekülnek, vagy éppen kamaszgyerekeikkel próbálnak zöld ágra vergődni. Az egyedülállóak azért, mert párkapcsolatot szeretnének, a családosok azért, mert javítani szeretnének kapcsolataikon.
Speciális helyzet különben szerintem, hogy itthon nem pszichológushoz fordul az ember válsághelyzetben, amikor nem tud egyedül dönteni. Woody Allen filmjeiből tudjuk, hogy minden amerikainak van pszichológusa. Nálunk a pszichológust sokszor összetévesztik a pszichiáterrel, de persze a pszichiáter segítségét sem kellene szégyellni, hiszen sokkal jobb megoldásokhoz juthatnánk mindenféle kerülőutak nélkül az ismert lélekbúvár technikákkal.
A régi újsághegyek átválogatása, gyújtóskeresés közben talált érdekes cikkből kiderül, tévedés lenne azt képzelni, hogy kizárólag lelki és szerelmi, valamint egészséggel és gyerekneveléssel kapcsolatos problémákkal fordulnak jóshoz. A Figyelőnek egy jósnő anno elmondta, hogy kisvállalkozók gazdasági döntéseikhez is számtalan esetben kérnek tanácsot. Sőt, céges bulikra is divat jóst hívni, aki kártyából vagy tenyérből olvas annak, aki igényt tart rá.
Ma már az internet is ontja a jóslatokat, van akinek ikreket helyez kilátásba 2019-ben, másnak jövedelmezőbb munkahelyet, békésebb családi életet. A horoszkópgyártóknál is nagyüzem van ilyenkor év végén, és szinte nincs ember, aki ezeket a marhaságokat el ne olvasná, vagy kíváncsiságból, vagy mert hisz bennük, vagy csak szórakozásból.
Anyukámnak is hiába mondtam, sejtem, hogy készülnek az újságok horoszkópjai, a hasukra ütnek az újságírók, és írnak valami huncutságot, vagy ha nincsenek játékos kedvükben, akkor előveszik az öt-hat évvel ezelőtti szöveget, kicsit megkeverik, felfrissítik a mondatokat, és újra tálalják. Ennek ellenére minden nap elolvasta szegénykém, amíg kíváncsi volt a világra.
Azt hihetnénk, hogy azért ilyen népszerű az ezoterika manapság, mert az emberek elszoktak a hagyományos vallások gyakorlásától, talán csalódtak bennük, mert nem kaptak kellő választ az emberi létezés okára, a tudományos magyarázatokat pedig nem értik, vagy unalmasnak tartják. De közben hívő emberek is olvasnak horoszkópot, lásd az édesanyám. Egy parapszichológus a már említett cikkben azt nyilatkozza, hogy „az emberek lélekben elmagányosodtak, s az ezoterika az önmagukkal való foglalkozás, az önismeret lehetőségét is nyújtja”. Megint más azt mondja, a halál, mint kikerülhetetlen egzisztenciális fenyegetettség mellett a piacgazdasággal járó traumákkal, a munkahelyi bizonytalanságokkal, a növekvő társadalmi különbségekkel is magyarázható a transzcendencia iránti fokozott érdeklődés.
Közben az ezoterika fogalma is megváltozott, régen titkos tanokat értettek alatta, ma az ezoterikus ponyvairodalom is idesorolódik. Már 2005-ben 5–6 milliárd forintra becsülték a teljes hazai ezoterikus éves forgalmat, könyvek, kártyák, jóslás, tanfolyamok stb. Azóta – meglátásom szerint – ez az összeg jelentősen növekedett. Ráadásul a tudományos szférában is tovább lazult a merev materialista felfogás, a klasszikus orvoslás is egyre többet fogad el a természetgyógyászatból, például az akupunktúrát. Amin nincs mit csodálkozni, hiszen „az ezotéria arról szól, hogy létezik a közvetlenül tapasztalható világon túli valóság, de a tudomány is ezt kutatja, hiszen a kvantumfizika világa sem megtapasztalható”.
Azt gondolom, keresse bárhol is a magyarázatot a történésekre, a kudarcokra, mindig jó, ha az ember nem veszíti el a reményt, ha nem válik közömbössé és a múlt hibáiból tanulva próbál eligazodni a világban. A tapasztalat azt mutatja, hogy csak olyasmit bánunk meg, amiről belátjuk, hogy jobban is csinálhattuk volna. Nem szabadulhat meg a tévedéseitől, aki fel sem ismeri őket, ezért aztán nem is érti, miért kellene bármin is változtatnia.
