Csütörtökön dönteni fog a közgyűlés. Aligha kérdéses, hogyan. Mégpedig egy igen fontos ügyben: kavicsfogú álteknősök miniszobrai fogják elözönleni a várost. Na jó, egyelőre csak öten. De elnézve ennek a kétségtelenül nagy tudományos értékkel bíró őskövületnek a diadalútját, ebből még bármi lehet.
A kavicsfogú álteknőst (Plachocelys placodonta) Laczkó Dezsőnek köszönheti a világ. Egy nem túl csinos, ámde egészen ritka jószágról van szó, amelynek néhány példánya itt, a Jeruzsálemhegy környékén lelte halálát valamikor a késő triászban, úgy 230 millió évvel ezelőtt. Maradványaikat Laczkó Dezső fedezte fel, a fellelt csontokat neves tudósok rekonstruálták és amint Pecsics Tibor rajzán látható, ilyennek képzelték el:
Pont ugyanilyenek sehol máshol nem kerültek elő, ezért valóban különlegesnek számít a mi kavicsfogúnk. Büszkék is vagyunk rá, meg is becsüljük. 2018-ban be is került a települési értéktárba és ugyanebben az évben a Laczkó Dezső Múzeum kabalaállata lett. A képmásával sokféle ajándéktárgy kapható, a plüssjátéktól a kulcstartóig. A Dezsőkének elnevezett csúfocska lény ezeken kedves, szerethető figura képében jelenik meg.
Egy évvel később a közgyűlés jóváhagyta egy köztéri szobor felállítását a Jeruzsálemhegyi Baráti Kör kezdeményezésére, nagyjából életnagyságban, kőből kifaragva, közadakozásból. A Kiskőrösi ABC mellett felállítandó szobor elkészítésére az egyesület Lugossy László szobrászművészt kérte fel, aki megkezdte a munkát. Az átadásra mostanáig nem került sor, a gyűjtés még folyik. Az egyesület minden támogatást köszönettel fogad a közadakozás keretében. Így fog kinézni:
Őslényünk diadalútja a Sintér-árokban folytatódott, ahol tavaly októberben egy látványos alagútfestményt avattak. A Veszprém Megyei Honismereti Egyesület kezdeményezésének eredményeként a Veszprém helyén egykor hullámzó Thetys-óceán élőlényei „úszkálnak” a falakon, köztük természetesen a kavicsfogú is. A festményt Zsoldos Márton természetfestő és illusztrátor rajza alapján a veszprémi Színvonal Dekor munkatársai, Zsebe Ági közreműködésével, sajátkezűleg festették fel a hatalmas felületre.
Gondolhatnánk, elég is nekünk ennyi kavicsfogú álteknős, de a történet folytatódik. Hamarosan egy ifjú veszprémi festő, Csík Richárd alkotásaival bővül a teknőskínálat. Róla annyi tudható, hogy a Pécsi Tudományegyetem művészeti karán, festő szakon diplomázott. Több mint hat évig élt Angliában, majd visszatért a szülővárosába. Itt előbb egy galériában dolgozott, majd a polgármesteri hivatal kulturális referense lett. 2019 októbere óta önkormányzati képviselő a FIDESZ–KDNP színeiben, a Városstratégiai és Városmarketing Bizottság elnöke.
A vehirnek idén májusban úgy nyilatkozott, hogy a műtermében már készen áll az öt bronzszobor, amelyek mindegyike a kavicsfogút ábrázolja valamilyen szerepben. Konkrétan diplomázó egyetemistaként, geográfusként, egy újság olvasójaként, vasutasként és gördeszkásként. Ezek a Pannon Egyetemnél, a Cholnoky-lakótelepen, a megyei könyvtár előtt, a vasútállomáson és a Kálvin parkban lesznek felállítva.
A város és a kézilabdacsapat kabalaállata lehet
Csík Richárd kavicsfogúit a fő tevékenységként idősotthonokat működtető OMSZI Intézményfenntartó Közhasznú Nonprofit Kft. szakértői bírálták el. Ez csak elsőre tűnik furcsának, mivel a honlapjukról kiderül, hogy a köztéren felállítandó képzőművészeti alkotások szakvéleményezését 2021. április elsejétől az OMSZI Nonprofit Kft. végzi. A bírálóbizottság a szobrokat élményszerűnek és szerethetőnek minősítette. Sőt, azt is tudni vélik, hogy „a figurát a város és a kézilabdacsapat kabalaállatává kívánják emelni”.
Na, ugye? Tán még a város címerébe és a zászlajára is felkerül! El lehetne például helyezni egy példányt a városháza aulájában is, polgármesternek öltöztetve. Remélhetőleg, a kézisek kabalafigurájaként annyira azért nem lesz ijesztő, mint a ki tudja, ki által megálmodott, nem tudni, mennyiből elkészíttetett és végül szép csöndben likvidált „őrült viking”, akitől a gyerekeknek rémálmaik voltak.
Mondjuk ki nyíltan: legkevésbé önmagára hasonlít
Bár ahogyan a városi közgyűlés elé terjesztett anyagból kiderül, a kavicsfogú szerethetőségét illetően is vannak kétségeink. Mondjuk ki nyíltan: legkevésbé önmagára hasonlít. Persze a művészi szabadságba ez bőven belefér, de talán mégse egy rücskös-ragyás tininidzsa teknőcbe oltott erdei manónak kellene kinézni szegénynek. Lehet, hogy az ifjú alkotó jó festő, de szobornia nem lenne muszáj.
Arról nem is beszélve, hogy Veszprémnek van már három miniszobra Kolodko Mihálytól, ami a várost már-már budapesti, Kolodko-rangra emelte. Ezek egy helyi vállalkozó, Török Balázs mecenatúrájának köszönhetően lettek felállítva, az ő tulajdonát képezik, de nagyvonalúan a közösségnek adta azokat, hogy örömünket leljük bennük. Programok szerveződtek köréjük, könyvek szereplőivé váltak, részesei az ünnepeinknek. Ebbe beletrollkodni az öt kavicsfogúval, nem éppen elegáns.
A bírálóbizottság is érezhette ezt, amikor így fogalmazott: „A miniszobroknak előképei vannak, de az a fajta ötletgazdagság, hogy ennyiféle utalás van rajtuk és ennyiféleképpen kapcsolódik a városhoz, egyedivé teszi a koncepciót.” Szerény véleményünk szerint a Kolodko-szobrok sem nélkülözik az ötletgazdagságot és a várossal, Veszprém történelmi múltjával való kapcsolatukat, sőt!
Lesz egy csomó álteknősünk
Az öt kavicsfogút a Közösségfejlesztés Veszprém város településrészein projekt részeként fogják kihelyezni 110 centi magas patinázott műkő szobortalapzatokra. Ezek tervezésének, kivitelezésének és felállításának szerzői díja bruttó 1,6 millió forint, önkormányzati kasszából. A szobrok tervezése, kivitelezése, felavatása és a kapcsolódó játékos programok 3 millió 683 ezer forintot kóstálnak, fedezetét egy TOP pályázati forrás biztosítja.
Na, szóval lesz most már egy csomó álteknősünk, tán még a holdról is látszani fog. Könnyen lehet, hogy Veszprémet 2023-ra a kavicsfogúak városaként fogják jegyezni. Laczkó Dezső munkásságát egy percig sem vitatva, ettől azért nem mindenki boldog. Talán még ő is összevonná a szemöldökét.
Vezető fotó forrása: közgyűlési előterjesztés
