Váratlanul élénk vita alakult ki a legnagyobb közösségi oldalon abból, hogy megosztottam a pápa elképzelését a feltétel nélküli alapjövedelemről. Ahogy a való világban, úgy a közösségi oldalnak ebben a mikroközösségében is többségben vannak az ellenzők, de vannak támogatók is.
A járvány miatti egzisztenciális gondok és a közelgő világgazdasági válság tette ismét aktuálissá az elképzelést, ami közgazdász, szociológus és aktivista körökben egy idő óta már népszerű a hagyományos szociális támogatás alternatívájaként. Az ingyenpénz segíthetné a recesszióból való kilábalást.
Mint a mesében
Segély helyett feltétel nélküli alapjövedelmet kapnának a felnőttek, ami mindenkinek lehetővé tenné a munkahelye elvesztése miatti nehéz hónapok átvészelését. Nem sok pénz lenne ez, csak annyi, amennyi a szerény megélhetéshez szükséges. Ez megmentené a politikusokat a munkanélküliségi mutatókért való felelősségre vonástól, a cégek lelkiismeret-furdalás nélkül kirúghatnák a fölöslegessé vált dolgozóikat, és nem okoznának problémát a technikai fejlődés, az automatizált gyártási technológiák, a robotizáció miatt eltűnő munkahelyek sem. Mint a mesében: a munkanélkülivé válók foglalkozhatnának gyerekneveléssel, az idős, beteg családtagok ápolásával, vagy kreatív módon amivel csak akarnak, mondjuk a hobbijukkal.
A középosztály számlájára?
Na de az ellenzők szerint a garantált jövedelemminimum zsákutca. Mert ugyan miből finanszíroznák? Mondjuk a közép- és felső osztály megadóztatásából, ami nyilván nem tetszene olyan nagyon nekik. Azaz nagy ellenállást váltana ki a szavazati joggal rendelkező állampolgárokból. Ahogyan Svájcban is láttuk 2016-ban, hogy a szavazók több mint 70 százaléka elutasította az elképzelést, miszerint 2500 svájci frank (kb. 850 ezer forint) járt volna minden 18. évét betöltött állampolgárnak. Minden gyereknek pedig 625 CHF.
Ám lehet, nem is a pénzügyi aspektus a legerősebb érv a feltétel nélküli alapjövedelem ellen, hanem annak vélelmezése, hogy a dologtalanságot erősítené, az emberek fütyülnének a munkára, ehelyett szabadságra vágynának és az élvezetek eszeveszett hajszolására – a középosztály számlájára. A feltétel nélküli alapbér megszüntetné a motivációt a tartósan munkanélküli szegények között, egyáltalán nem akarnak majd dolgozni, pláne nem aprópénzért robotolni. A gazdagoknak lényegében mindegy lenne, az alapbér se kerülne nekik sokkal többe, mint a mostani szociális segélyek, és még a lelkiismeretüket is megnyugtatná, hogy senki nem hal éhen, többet nem lenne botrány a szegénység.
Az alapbér ellenzői, akik főként a középosztályból kerülnek ki, azt kérdezik, ugyan miért kellene kifizetni mindenkinek, annak is, aki nem szorul rá, annak is, akinek jó szakmája van, az egészségi állapota is megfelelő, tehát dolgozhatna, ha akarna? Szerintük az alapbér éppen hogy megszüntetné a társadalom veszélyeztetett rétegével való szolidaritást, hiszen boldog-boldogtalan alanyi jogon megkapná. És már itt is vagyunk a migránskérdésnél. A sok bevándorlót inkább integrálni szeretné a nyugati társadalom, nem pedig szeparálni valahol a szegénységi küszöb alatt. Fontosak a munkahelyi kontaktusok, a munka során megtanulják becsülni egymást az emberek, viselkedési mintákat kapnak, erősödik a nyelvtudásuk stb. Tehát vétek volna megszüntetni a munkára való késztetést. Ellenben jó lenne, ha nem tisztán piaci alapon működnének a munkahelyek. Ez is egy szép utópia.
Finnországban kipróbálták
Látjuk tehát, hogy az elképzelés nagyon megosztja nem csak az emberiséget, de a közgazdászokat, szociológusokat is. A puding próbája az evés, néhány országban kísérletképpen már bevezették a feltétel nélküli alapjövedelmet. Finnországban 2017-ben a nagy munkanélküliségre kerestek volna megoldást azzal, hogy feltétel nélkül havi 560 eurót utalnak 2000 finnek, de úgy tudom, egy évre rá már le is állította a kormány a kísérletet és más, hatékonyabb megoldásokat kerestek, nem merték bevállalni a projekt adókövetkezményeit. Egyébként a Világbank és az IMF is inkább a szociális háló más módjainak a kiterjesztését szorgalmazná, nem a feltétel nélküli alapjövedelmet – de ezt az álláspontot a robotok elterjedésével várhatóan jelentősen átalakuló munkaerőpiac felülírhatja.
Mégis ez a jövő
Erre enged következtetni, hogy a pápa ajánlása előtt a Szilícium-völgyből röppent fel az alanyi jogon minden polgárnak járó alapjövedelem ötlete. Ha valaki, akkor az informatikusok, a fejlesztők már pontosan látják, amit mi csak sejtünk, hogy az algoritmusok és a robotok hamarosan az emberiség jelentős részét kiváltják a munkából. A mesterséges intelligencia és a robotok alkalmazása munkahelyek millióit, akár százmillióit szüntetik meg és nem csak a fizikai munkát veszik át például a logisztikában, közlekedésben, az energiaiparban, az építőiparban, hanem olyan iparágakban is teret nyernek, mint például az egészségügy vagy a pénzügyi szolgáltató és a jogi szektor.
A Szilícium-völgyi menő vállalkozók havi 1000 dollárt (kb. 340 ezer forintot) fizetnének a polgároknak, ami Amerikában megfelelne az alapvető megélhetési költségeket fedező minimálbérnek a The New York Times cikke szerint. Az univerzális alapfizetéstől (universal basic income) remélnék azt is, hogy nem csökkenne nagyon a fizetőképes kereslet a munkahelyek megszűnésével, így megakadályoznák a gazdaság visszaesését.
