Jó ötlet. Három lány kitalálta, körbegyalogolják a Balatont. Tíz nap alatt nyomták le a 209 kilométert. Nem siettek. Ötletük lényege éppen ez: a minőségi idő és a termékeny csend. Valami olyasmit akartak, ami kiszakít a hétköznapi rutinból. Csatlakozhatott hozzájuk, aki akart. Lehet, hogy egy új zarándokutat, „tömegmozgalmat” indítottak el, csak még nem tudják?
Budavári Dóra, Rákász-Losonczy Judit és Scherer Anna – mindhárman kommunikációval, PR-ral, tartalomstratégiával, vagy valami hasonlóval foglalkoznak. Egyszóval kreatívak. Az ő fejükből pattant ki az ötlet, hogy körbegyalogolják a Balatont, akár februárban. Miért ne? Tényleg, miért ne, amikor bármilyen évszakban nagyon jó errefelé sétálgatni, teli tüdővel lélegezni és nézegetni a sárban a vadállatok nyomát. Emlékeik inspirálták őket arra, hogy elinduljanak a Balaton Caminón, mert vonatablakból, autóból kipillantva, vagy biciklin gurulva korábban mindig az volt az érzésük, hogy a táj egy-egy részletét közelebbről és alaposabban meg kellene nézni. Ráadásul vannak a Balatonnak olyan részei, ahova szinte el sem jutunk, attól függően, hogy általában melyik irányból közelítünk. Van aki csak az északi-partot, más főleg a délit ismeri. A dél-nyugati például általában kimarad.
Dóra, Judit és Anna vasárnap Balatonföldváron fejezte be a túrát. Mindössze 20 kilométert sétáltak le naponta, az körülbelül négy óra. Volt idejük közben beszélgetni az emberekkel, egymással, de nagyokat hallgatni is, nézelődni, jókat enni és inni, mert most már igazán sok jó vendéglátóhely van a parton, még télen is. Budavári Dóra ezt jól tudja, hiszen Szauer Judittal együtt ők készítették el az első balatoni gasztrotérképet. Egyik alapvető élményük, hogy állandóan éhesek voltak. Balaton Camino blogjukban leírják, találkoztak egy fiúval, aki megjárta a spanyol El Caminót, és ő is megerősítette, igazából mindegy, hogy hol alszol, mert csak azon jár az eszed, hogy hol eszel. Arról, hogy hol és mit ettek a lányok, ja és hogy mit ittak, részletes leírás a már említett blogjukban található. Ebből a blogból az is kiderül, hogy azért nem csak az északi-part látványa jó a déli-parton. Bár vonzza a tekintetet a túlpartról is, kétségkívül.
S hogy végül egy személyes vallomással se maradjak adós, én minden nap gyalog járok le Lovasról Alsóörsre, oda-vissza 9000 lépés, valamivel több mint négy kilométer. Ez napjaim fénypontja, pláne reggel lefelé menet, arccal a Balatonnak. Minden nap más színű a víz. Ha letérek a Balaton utcáról és átvágok a réten, még vadnyúllal is találkozom, meg mindenféle madárral, amiket egyelőre nem is tudok azonosítani, de meg kell tanulnom majd ezt is.
A XIX. században büszkén hirdették, hogy már 80 nap alatt körbe lehet utazni a Földet, ma akár egy nap alatt. De mit látunk és mit élünk meg közben? Nagyjából semmit. Meggyőződésem, hogy lassabban többre megyünk a Balatonnál is. A tíz nap már egészen jól hangzik.
