Szereti a kihívásokat Szelle Dávid, a Pannon Várszínház színésze, és rendre meg is kapja őket: ezúttal például Raszkolnyikov szerepét a Bűn és bűnhődésben. A darab bemutatója január 27-én, szombaton lesz.
– Remek voltál a Equusban, a Bunkerrajzolóban ás A Pál utcai fiúkban is, de sejtésünk szerint a Bűn és bűnhődés főszerepe az eddigi legnagyobb színészi feladat az életedben.
– Ha a szerepek nehézségi fokát nézzük, akkor a Bűn és bűnhődés olyan, mintha egybegyúrnánk az előbb felsorolt hármat. Amikor közel egy éve Vándorfi László igazgató bejelentette nekünk az évad műsortervét, először nagyon megijedtem, összeugrott a gyomrom, és azóta minden nap legalább egy percre eszembe jutott, hogy mi vár rám. Nagy és szép feladat, de elképesztően ijesztő belebújni ennek a karakternek a bőrébe. Minden próba egy érzelmi hullámvasút, úgy jövök ki minden alkalommal a próbateremből, mint egy zombi. Ilyenkor elvonulok a többiektől, egyedül engedem ki magamból az érzéseket, a feszültséget. A mostani próbaidőszak nagyon megvisel engem, de persze ezt nem szabad átvinnem a magánéletembe. Az édesanyámmal és a barátaimmal való kapcsolatomat nem határozhatja meg az, hogy én mit élek át a színpadon. Ezért egy picit tudatosan már a próbák előtt is elzárom magam a külvilágtól, befelé fordulok. Így próbálom magam „fölhergelni”, nem találok ennél jobb szót, a szerepre.
– Vándorfi Lászlótól, a darab rendezőjétől kaptál instrukciókat a szerepre vonatkozóan?
– Természetesen neki határozott elképzelése van az előadásról és Raszkolnyikovról, ezért nagyon pontos instrukciókat ad, de bízik bennem annyira, hogy egyes momentumokban hagyja: bennem szülessenek meg az érzések. Mankókat kapok tőle, hogyan jussak el A-ból B-be, de az utat nekem magamnak kell megtennem.
– Gyerekszínészként kerültél a színpadra 1999-ben.
– A dzsungel könyvéhez kerestek gyerekszereplőket a Petőfi Színházban Ötödikes voltam, imádtam a verseket, a filmeket, a színházat, szerettem olvasni, és az osztálytársaimmal játéknak gondoltuk ezt az egészet. Kilencen jelentkeztünk az osztályomból a válogatásra, de egyedül én kerültem be a csapatba. Már a próbasorozat első napján kiderült, hogy Krámer György, aki az előadást rendezte, nekem adja a fiatal Maugli szerepét. 2002-ben A kölyökben játszottam még gyerekszerepet, de aztán éreztem, hogy valami nem stimmel a Petőfi Színházban, és nem mentem többé. Legközelebb Vándori László már a Pannon Várszínházban hirdetett válogatást, amire elmentem, és azóta itt vagyok. Teljesen beszippantott a színház, pedig felső tagozatosként még nem ezt képzeltem élethivatásomnak. Az általános iskola befejeztével be is iratkoztam az ipariba, de akkor már láttam, hogy a színház az én utam.
– Olyannyira, hogy sorra kaptad a jobbnál-jobb szerepeket, és most már rendezel is.
– Vándorfi László felkért, segítsek neki Az anyu én vagyok című előadásban, mivel a koromnál fogva én jobban értek a mai fiatalok nyelvén. Nagyon jó volt a munkafolyamat, és megtisztelő volt számomra, hogy Vándorfi László sok ponton kikérte a véleményemet. Később felváltva vezettük a próbákat, és jól össze tudtuk fésülni az egyes jeleneteket, amelyben természetesen jó partnerek voltak az előadásban szereplő színészek. Ezt megelőzően már megrendeztem az Egy bolond százat csinál, utána pedig A szabin nők elrablása című zenés vígjátékokat, Vándorfi Lászlóval közösen rendeztük az Emil és a detektíveket.
– Idén betöltöd a harmincadikat. Senki nem hinné rólad. Egy volt kollégám jóval a harmincadik előtt bepánikolt, hogy mennyire vén lesz harmincévesen. Te hogy állsz ezzel a bűvös számmal?
– Körülbelül tizennyolcnak érzem magam. Még mindig megtörténik, hogy elkérik a személyimet. Egyszer-kétszer előfordul, hogy nehezebben tudok végigcsinálni egy egész napos táncpróbát, de szerintem még ötvenévesen is gyerek leszek, lélekben biztos.
– Beteljesületlen álom?
– Nagyon szeretnék szinkronizálni és filmezni, de ez fizikailag lehetetlen. Ha egy színész kétszer egymás után nem jelenik meg a szinkronstúdióban, már el is felejtik, márpedig Veszprémből nem tudok a fővárosba ugrálni. Egyébként kielégítenek azok a szép feladatok, amelyeket a Pannon Várszínházban kapok. Kitartó, rendkívül sok munkával értem el, hogy megbízzanak bennem és megkapjam ezeket a szerepeket. Úgy érzem, a velem egykorú, a szakmában lévő kollégáimnak nincs ennyi a hátuk mögött, mint nekem.
Itt belenézhetnek a Bűn és bűnhődés próbájába.
[stextbox id=”grey”]
Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
alternatív krimi
Színpadra alkalmazta és rendezte: Vándorfi László, koreográfus: Krámer György, a további szerepekben: Szelle Dávid (Raszkolnyikov), Egyed Brigitta (Porfirij), Egri Zsófia (Szonya), Oravecz Edit (anya/uzsorás asszony), Kárpáti Barbara (Dunya/Lizaveta), Koscsisák András (Marmeladov/Szvidrigajlov), Pap Lívia (Katyerina Ivanonva), Kovács Ágnes Magdolna (Nasztaszja/Marfa Petrovna/háziasszony), Molnár Ervin (Luzsin), Lenchés Márton (Razumihin), Farkas-Csányi Attila (Mitolka), Szente Árpád Csaba (Lebezjatnyikov), Punk Péter (Zamjotov), Keresztesi László (Fomics/kocsmáros), Kovács Gábor (muzsikus), Gönczi Jakab (Mityka), Magyar János (diák), Nagy Bulcsú (kisfiú), Balázs Petra (Linocska) és Farkas Rebeka (Polenyka).
Raszkolnyikov, a tehetséges, ám szegény sorban élő egyetemista fiú előre megfontolt szándékkal gyilkosságot tervez. Tettét – melyet precízen felépítve végre is hajt – racionális érvekkel, a történelemből vett példákkal igazolja. A véletlen szélsőséges helyzetekbe vezeti, ahol feltárul előtte a sokféle bűntől terhes társadalom, a lelket, az emberséget, tisztaságot ölő gyilkosok sora és a bűnhődések lelki, fizikai gyötrelme. Küzd saját lelkiismeretével és a kiismerhetetlen nyomozóval, Porfirijjel. Ez az izgalmas bűnügyi történet az emberi létezés értelmének végső kérdéseit boncolja, mindemellett végig érzelmi és intellektuális feszültségben tart.
[/stextbox]
