Múlnak a rohadt hideg napok, látszólag dögunalom van, de valami izgalomban tartja a falkát. Telefonálgatnak, néha éjjel is, vitaműsorokat néznek, olvasnak, levelezgetnek, püfölik a számítógépet, nyomkodják az okostelefonjukat, időnként csúcsra hág az izgatottságuk, összejönnek és mindenki egyszerre és egyfolytában beszél. Nekem kuss van, betömik a szám jutalomfalattal, de figyelek: a szerkesztőség politizál.
Néha ingerültek, máskor megfontoltak, hangosak vagy csendesek, vitáznak. Fülelek. Elbocsátották, kirúgták, megszüntették, korrupció, péelté, csúsztatások, aláírásgyűjtés, fideszfrakció, kormányinfó, bíróság – ezt mind végigbeszélik, csevegnek, esznek, isznak, kávéznak, de közel sincs vége, nagy levegőt vesznek és folytatják: naplószerkesztőség, nyomozás, helikopter, orbáninterjú, várkert, civilek, kultúrharc, kázmérjuci, kampány, fehérvárikukac, önkormányzat, zsidóvicc, kihallgatások, georgikon, rendőrség, trollok, porgagyuszi, húszemeletes, rektor, forgácsbetti, megosztás, egyetem, mészároslölő, fészbúk, szolidaritás, ki bukik, ki nem, és a néző is megérkezett, lesz itten tisztogatás…, úgy tűnik az utóbbi jó kis téma lehet, mert ezen elbeszélgetnek hosszan. Keresem, hol a néző, de nem látok ilyent, és hol tisztogatnak? Közbevakkantok.
Nyugi, nem itt söprögetnek, és nem lesz itten néző sem – szól le rám valaki fentről. Ez megnyugtató, mert nagyon utálom a söprűt.
