Tudjuk, a kerékpározás jót tesz az egészségnek, boldogsághormonokat felszabadítva oldja a stresszt, csökkenti a vérnyomást, fokozza a vérkeringést. Újabban már a szex és bicikli kapcsolatáról is beszélnek.
Mintha másként kezdene el járni az agyunk, a testünkről nem is beszélve, ha biciklire pattanunk. Sőt, az egyenletes könnyed lábmozgás segítheti a térdek és a csípő rehabilitációját. A rendszeres kerékpározás javítja a kondíciót, pár hét után már könnyebben lélegzünk, jobb formában vagyunk. Persze igaz, ami igaz, a meredek emelkedőkkel nem könnyű megküzdeni, de manapság már elérhető az elektromos rásegítés. A nagy erőkifejtéstől reméljük, hogy segít a kalóriaégetésben, bár erre nekem speciel sajnos nincs igazán bizonyítékom. Arra viszont igen, hogy az életmódja is megváltozik annak, aki kerékpárral kezd el közlekedni, egészen másként néz a világra, mint autóból vagy autóbuszból. Nincs menetrendhez kötve az ember, ami felszabadító érzés. De az autózásnál is változatosabb élmény. Plusz ökológiailag sokkal elfogadhatóbb közlekedési mód.
Fizikai mozgás és mentális élvezet
Ezek voltak az észérvek a kerékpározás mellett, de vannak érdekesebbek is. Bizonyos elméletek szerint ez a mozgásforma egyenesen afrodiziákum. Bicikliszex a javából! Az angol nyelvben már létezik a velogasm kifejezés, ami a kerékpározás és az orgazmus szavak összevonásából keletkezett. A magyar megfelelője a velogazmus. Ez az elnevezés egyértelműen arra utal, hogy a kerékpározás közben tapasztalt intenzív fizikai mozgás és mentális élvezet, az eufória szexuális izgalomba torkollhat. Az intenzív tekerés növeli a szervezet tesztoszteronszintjét és ugye a libidó és a teljesítőképesség egyik legfontosabb hormonja a tesztoszteron. A HVG tavaly októberi számában ismertetett amerikai kutatás szerint a rendszeres kerékpározás pozitív hatással van a szexuális egészségre.
Sörgyári capriccio, avagy egy nő a biciklin
Szex és bicikli. Nekem erről Jiří Menzel Sörgyári capriccio című filmje, annak is Mariska nevű hősnője jut eszembe, aki aranyszín hajzuhatagával végigkerékpározik az 1920‑as évek szendergő világán, ahol az ablakok mögül lesik a modern nő lázadását a fojtogató kötöttségek ellen. A biciklizés, mint lázadás. Első blikkre furcsának tűnhet a nőjogi harcot és a kerékpározást összekapcsolni, de a 19. században a feminizmus egyik demonstratív eszköze éppen a kerékpár volt. „Ha egy nő akkoriban felült a biciklijére, az jelentős politikai tettnek számított. Egyfajta függetlenségi nyilatkozatnak, amely kifejezi, hogy egy nőnek ugyanolyan jogai vannak, mint egy férfinak.” Iránban a mai napig tilos a nőknek a „szemérmetlen” tekerés nyilvános helyen.
Szemérmetlen tekerés
Miért ellenezhették kezdetben ennyire a nők biciklizését? A századfordulón megjelent újságcikkek alapján elsősorban három fogalom köré csoportosultak az érvek: erkölcs, divat és feminizmus.
A legtöbb támadást a nők az erkölcstelen viselkedés miatt kapták, ugyanis a biciklin elfoglalt pozíciót szemérmetlennek találták az erkölcscsőszök. Tűrhetetlen egy erényes úrinőtől. De persze az akkoriban viselt hosszú szoknyák is akadályozhatták a kerekezést, amihez legjobb nadrágot viselni. Iránban a divat ma már nem lehet akadály, annál inkább az elavult nézetek. A tradicionális nőképnek ellentmond, hogy valaki nyilvánosan a lába közé kapja a bicikli ülését. Mondjuk, már arról is meg volt a vélemény, ha egy nő felült a férfibicikli vázára, szolídan, féloldalvást, akár hosszú szoknyában és úgy hagyta magát fuvarozni.
Szerencsére mára megváltozott a gondolkodás a világ túlnyomó részén, a nők kiharcolták a szabadságot, és a szókimondástól sem kell félni. A német JOYclub nevű randi-weboldal felmérésének eredménye szerint a megkérdezett több mint 2000 hobbibiciklis nő közül minden kilencedik élt már át orgazmust biciklizés közben. Na lám, még mondja valaki, hogy nem találó kifejezés a velogazmus.
