Ötven évvel ezelőtt zárták be a balatonboglári kápolnát, a magyar underground egyik bázisát, ahol több mint három éven keresztül közel kétszáz művész állította ki munkáit – illegálisan. Ha megnézzük a névsort, látszik, ott volt mindenki, aki számít. Ez a Boglár-mítosz áll a füredi Vaszary-villában EKF-rendezvényként megnyílt kiállítás középpontjában.
A hivatalos szervek, azaz a Képzőművészeti Lektorátus által zsűrizetlen, ezért illegálisan rendezett kiállításokon olyan művészek mutatkoztak be, mint Erdély Miklós, Jovánovics György, Maurer Dóra, Hajas Tibor, Halász Péter és színháza, Szentjóby Tamás, Méhes László, Bak Imre, Nádler István, Najmányi László, Baksa-Soós János, Bódy Gábor, Pauer Gyula, Perneczky Géza, Pinczehelyi Sándor, Szkárosi Endre, Tandori Dezső – sorolja a Wikipédia.
A Boglár-mítosz azzal kezdődött, hogy Galántai György képzőművész 1970-ben műterem céljára kibérelte Balatonbogláron az üresen álló, lerobbant kápolnát az egyháztól. Ezek után megnyitotta az underground művészek előtt, nyilvános szereplési lehetőséghez juttatva őket. A hivatalos kultúra nem vett róluk tudomást, illetve tiltotta őket. Bár fogalmuk sem volt, hogy mit csinálnak; valójában mindenkinek új volt a Balatonbogláron születő, illetve az ott megmutatkozó avantgárd művészet. Erre emlékeztetett megnyitóbeszédében Can Togay János filmrendező, forgatókönyvíró, a VEB2023 kulturális és kreatív főtanácsadója is, aki 14 évesen, Halász Péterék színházával került oda.
Fluxus, happening, konceptuális művészet, intermediális törekvések
Akkor jelent meg egy sor olyan új irányzat, mint a fluxus, a happening, a konceptuális művészet vagy a különféle intermediális törekvések, amelyek újszerű módon foglalkoztak a filmmel, a fotóval, a televíziós műfajokkal. Eltűntek a művészet és az élet közti határok, amit a hatalom nem nézett jó szemmel, ezért 1973. augusztus 28-án gyorsan bezáratta az underground balatoni fészkét. A résztvevőket pellengérre állították. A kommunista párt szócsövében, a Népszabadságban Happening a kriptában címmel egész oldalas cikket írattak ellenük. Ám akkor ezzel már csak növelték a Boglár-mítosz ismertségét, ami a mai napig tart.
Galántai Györgyék rést ütöttek a falon. Jovánovics György szobrászművész majdnem szó szerint is, amikor egy happening keretében leverte a vakolatot a kápolna falának egy részéről, majd újra bevakolta, megspékelve az egészet némi művészetfilozófiával. Jovánovics ezt az akcióját most Balatonfüreden is megismételte Fal 2 címmel.
Az egykori résztvevők közül többen eljöttek a jubileum alkalmából Balatonfüredre. Mélyi József a kiállítás kurátora a kísérő anyagban hangsúlyozza: „A mostani kiállítás alapkérdése, hogy ötven évvel a boglári művészeti projekt felszámolása után – nemcsak időben, de térben is távol – mennyire eleveníthetőek meg az egykori események? Mennyiben és milyen megközelítésmódokkal értelmezhetők újra egy konkrét helyszínre készült, a korabeli művészeti, társadalmi, politikai kontextusoktól elvonatkoztathatatlan művek? A Kis Varsó művészcsoport (Havas Bálint és Gálik András) pedig saját szemszögből aktualizálja a boglári kápolnaműterem történetét.”
A kurátor által felvetett kérdés körbejárása azért is lehetséges, mert Galántai György és felesége, Klaniczay Júlia az általuk alapított Artpool Művészetkutató Központban összegyűjtötte az 1960-as évektől megjelenő új művészeti mozgalmaknak az alkotásait, dokumentumait.
A Boglár – itt és most című kiállítás augusztus 24-ig látható a füredi Vaszary Galériában.
A vezető képen: a mű elkészült, az alkotó pihen, Jovánovics György a Vaszary-villa kertjében a megnyitó után. Balról Halas István fotóművész. Fotók: A szerző