1977. január 9-én a Veszprémi Állami Építőipari Vállalatnál (VÁÉV) úgy döntöttek, hogy futball- helyett kézilabdaklubot alapítanak. A neve Építők lett.
Ebben elévülhetetlen érdeme volt Forró Ferencnek, aki meggyőzte a cég vezetőségét, hogy inkább ezt a sportágat válasszák a foci helyett. Később Forró Ferencet a klub örökös, tiszteletbeli elnökének választották, aki egyébként most is ott van a csapat minden fontos mérkőzésén. A gárda két éve One Veszprém néven szerepel, gyűjti az érmeket, serlegeket itthon, és őrzi a hírnevét Európában is. Hiszen a hazai éremeső mellett (összesen 63 bajnoki és kupagyőzelem) két KEK-győzelemmel, öt SEHA Liga sikerrel, egy klubvilágbajnoki aranyéremmel és négy Bajnokok Ligája-ezüsttel büszkélkedhet Magyarország legsikeresebb, legeredményesebb férfi klubja. Ez 71 aranyérem a többi mellett. Idén még tovább gyűjthetők az aranymedálok. Belátható időn belül ez utolérhetetlen teljesítmény. Boldog születésnapot, Építők!
Büszkeséggel tölt el, hogy a jó sorsomnak köszönhetően újságíróként, televíziósként az első labdapattintástól végigkísérhettem ezt a páratlan időszakot. Tizenkilenc évet ráadásul sajtóreferensként. Így születhetett meg három film a csapatról. Az első a kezdetekről. A második a Joósz Attila vezette hármas ugrásról, amely az Aranykezűek címet kapta. Az az együttes nyerte első nemzetközi trófeáját, a KEK-serleget. Az a siker is ihlette a Kádár utcai emléktábla-állítást a sportág bölcsőjére emlékezve. És az önkormányzat tavalyi, utolsó közgyűlése megszavazta, hogy mostantól minden május 17-e legyen a veszprémi kézilabdázás napja az 1992-es dátumra emlékezve. A harmadik, az Ünnep. Az a videó a Zdravko Zovko mester irányította, hétéves sikersorozatot foglalja össze az első Bajnokok Ligája döntőig. Ebből született meg a 25 év aranyban című könyv, az első negyedszázad emlékeit összegyűjtve, statisztikákkal színesítve. Sokan a klub történelemkönyvének is nevezték. Emlékeim szerint több egyetemista használta diplomamunkájához a tartalmát forrásként megemlítve. Ezen kívül még hét kötet, az Érmek és árnyak, az Éles Józsefről, Csoknyai Istvánról, Zdravko Zovkóról, Mocsai Lajosról, Marian Cozmáról és a Hajnal Csabáról szóló könyv mutatja be, kíséri végig az olvasót a klubban történtekről.
Azóta csend van. Se klubfilmek, se könyvek. Csak remélni merem, hogy 365 nap múlva az 50. születésnapot méltó módon ünnepli majd meg a One Veszprém és a város. Ehhez nagyszerű alkalom lehet, hogy elnyertük a Veszprém–Balaton Európa Sportrégiója címet.
Most pedig álljon itt néhány név azok közül, akik nélkül nem láthatnánk Európa-szintű veszprémi kézilabdamérkőzéseket az arénában és az öreg kontinens nagy csarnokaiban. Igaz Endre, a VÁÉV igazgatója, Fekete László, Kupcsik Gábor, Balogh Zsigmond, aki megmentette a klubot a szanálástól az első bajnoki aranyérmének megnyerése után. Sajnos már egyikük sincs velünk. Forró Ferencet már említettem. Csabai Béla, a BRAMAC cég vezéreként indította a nemzetközi sikerek felé a klubot. Várszegi Gábor a Fotex tulajdonosaként évekig volt a névadó szponzor profi feltételeket biztosítva. Hajnal Csaba, aki 39 évig vezette az Építőket! Az önkormányzat is mindig a csapat mellett állt – lehetőségeihez mérten. És persze a több mint száz cég támogatása is fontos, ami az anyagi hátteret biztosította. A cégvezetők közül Vajsz Miklóst, Kormos Ernőt, Tál Ferencet és Győrffy Józsefet említeném, akik évtizedekig segítették az együttes működését.
Ez az utolsó csapatkép a 40. évfordulón azokról, akik megálmodták az Építőket és fel is építették, nemzetközi rangra emelték a klubot. Sajnos, többen már nem lehetnek ott egy év múlva, az 50. évfordulón. Fotó forrása: Tál Dominik/vehir.hu
