Tiszaújváros messze van, de lehetetlen szó nélkül elmenni a történet mellett. Augusztusban lesz három (!) éve, hogy egy ottani tésztagyárban a gyártóberendezés behúzta egy munkásnő bal karját. Megmenteni nem lehetett a roncsolt végtagot, könyök fölött amputálni kellett.
A jelenleg is zajló kártérítési perben a céget képviselő ügyvédre nem szakadt rá a plafon, amikor kijelentette, hogy megbízói szerint az asszony szándékosan csonkította meg magát. Nem tévedés, ezt mondta.
Beátának 4 millió forint kártérítést kínált fel a munkáltatója, ő ennél többet, 18 milliót akar. Mivel a tésztaüzem tulajdonosa nem hajlandó ennyit fizetni, polgári perben próbálja kiverekedni magának a méltányos jóvátételt. Munkát nem talál, lakáshitelét a havi 23 ezer forintos rokkantjáradékból nem tudja törleszteni, félő, hogy kilakoltatás lesz a vége. Lelkileg megroppant, fizikailag munkaképtelenné vált, hétköznapi tevékenységeiben is akadályokba ütközik. Hát persze, hogy szándékosan dugta a kezét a gépbe! Ügyvéd úr! Nem szégyelli magát?
Utánaolvasva a történteknek, annyi bizonyos, hogy a szakértők megállapították: a tésztagép biztonsági retesze nem működött. Beáta ezt többször is jelezte a főnökeinek, de minden maradt ugyanúgy. Az asszony egyébként nem volt bejelentve, feketén foglalkoztatták, nyilván táppénzre se volt jogosult a baleset után. Ez így együtt mindent elmond a munkáltatói felelősségről és tisztességről. Három évvel később pedig rátesznek egy lapáttal és szándékos öncsonkítással vádolják a bajbajutottat.
Számolni kezdtem, mire elég 4 millió forint. Ha Beáta dolgozni tudna, vajon mennyit kereshetne? Nettó 120 ezret? Sok ismerősöm él ilyen arcpirítóan alacsony jövedelemből. Gondolom, őt se fizették sokkal jobban, vegyük hát ezt alapul. A 4 millió három évre se lenne elég, de a 18 millióból is csak tizenkét és fél évet húzna ki. Nincs még ötven éves, mi lesz vele?
A Nemzetgazdasági Minisztérium Munkavédelmi Főosztályának idén februári jelentése szerint az elmúlt öt évben folyamatosan nő a munkabalesetek száma. 2013-ban 17 222 (közülük 75 halálos), 2017-ben 23 387 (79 halálos) esetet regisztráltak. Tavaly 86 baleset végződött súlyos csonkulással vagy más súlyos következménnyel. Arról nem szól a fáma, kinek a mulasztásából, hibájából történtek ezek a tragédiák. Hányan lehetnek vajon, akik Beátához hasonlóan kiszolgáltatott áldozatai mások gondatlanságának és embertelenségének?
