Míg a világ Ukrajna felé fordítja tekintetét és oroszt űzne, addig a Mohácsi Busójárás maga köré gyűjti a hagyományok és a vidámság szerelmeseit, hogy eltemessék a szürke telet és életre hívják a kikeletet. A település ilyenkor lüktet és pulzál, az egész belváros tele van emberrel.
A város szélén kijelölt parkolókban hagytuk mi is az autót, és az ingyenes busóbuszra felpattanva néhány perc alatt elértük a központot. Már a busójárás gócpontját képező Széchenyi tér felé vezető úton egy tűt alig lehetett leejteni az árusok véget nem érő sorában.
Az út mindkét oldalán stand standot követett, mi szem-szájnak ingere, vásárlásra csábította a látogatókat. A színes vackoktól az édességeken, a kézműves termékeken és a busós szuveníreken keresztül mindent meg lehetett találni. Aki kedvet érzett rá, az óriáskerékről madártávlatból is megszemlélhette a tájat.
A Fogadalmi templom előtt aztán kinyílt a tér. Bár az árusok és a fesztiválozók áradata nem apadt, itt kapott helyet a nagyszínpad. Hangulatos népi zene, néptáncosok, programok szórakoztatták a közönséget.
Aki nem bírja a kereplő, a kolomp vagy a kiabálás hangjait, talán jobb, ha otthon marad. Bármerre mentünk, ezek a zajkeltők ott voltak, és imádtam. Itt az ember nyugodtan lehet vidám, zajos és közvetlen, mert az egész közeg ilyen. Az emberek között sétáló busók és sokác lányok szívesen megállnak egy fotóra, bárki válthat velük néhány szót, és mosoly válaszol egy mosolyodra.
Ha szimpatikus vagy, esetleg gyerek van melletted, gyakorta előkerül valahonnan a báránybőr alól vagy a szoknya redői közül egy csoki vagy cukorka, a meglepett legnagyobb örömére. Viszont ha búskomornak látnak vagy elmélyülten a telefont bújod, jól vigyázz! Ezek a maskarás bánatűzők nem átallnak nagy marék tollat szórni a nyakadba vagy ijesztgetve vegzálni a gyanútlan látogatókat.
A nap folyamán többször futottunk bele felvonulásba a fesztivál területén, mely egészen a Duna-partig, a mohácsi révig húzódik. A humoros feliratok, eszeveszett járgányok, csipkés maszkkal takart arcú sokác lányok és fűzfából faragott, állatvérrel festett birkabőr csuklyás télűzők a jókedvet hirdetik. A monda, mely szerint a busók a törökök elijesztésére öltöttek álarcot, történelmileg nem megalapozott. A hagyomány a természeti népek tavaszvárásából, az örömből táplálkozik.
A mohácsi busójárás méltán híres, színes-szagos-zajos forgatag, ahol minden sarkon találni valamit, ami az élet ünneplését hirdeti, ami megmarad az emlékezetedben. A főtéri máglyagyújtás a farsangvasárnap legnagyobb attrakciója. Itt szabad a tánc, a dévajkodás, mely felszabadítja azt, aki engedi, hogy átjárja az új kezdet reménye.
Szalai Renáta
Fotók: Mohácsi Busójárás hivatalos Facebook-oldala
