Ritkán mond verset Cserhalmi György, de akkor felkapja a fejét az ember. Ezen a különös napon és a hozzá tartozó misztikus éjszakán, Babits soraival kísér vagy fogad bennünket utazásainkon országszerte, a vasút- és buszállomásokon és a Balaton körüli strandokon. A Vers a parton és a peronon programsorozatba először kapcsolódott.
Nekünk itt Veszprém környékieknek Cserhalmi „saját” kedvencünk. Amikor 1971-ben Latinovits Zoltán meghívta az ifjú színészt Németh László darabjába, onnantól személyesen kötődünk hozzá. Itt rohant a Kossuth utcán, találkozhattunk vele az 1-es csemegében. És tagadhatatlan, Veszprémben ugrott ki az ablakon Latinovitscsal történt szóváltását követően. A premier „botrányosra” sikeredett, a Győzelem viszont sikeres, évtizedek múltán legendás előadássá lett. Latinovits és Cserhalmi munkájának fontos állomása volt. Cserhalmi György számunkra hozzátartozik a pannon tájhoz. Jancsó Miklós filmjeinek hőseként a tihanyi Belső-tóhoz, a kővágóörsi kőtengerhez, Kékkút bájos házaihoz. Évtizedek óta választott otthona a Balaton-felvidék. Gyerekkorában nagyszülei panziót vittek Révfülöpön, az első osztályt is ott végezte el, Czuczor Gergely dédapja volt tanítója. Cseh Tamással a Bakonyt is belakták. Ezek után valóban nem csoda, hogy a Balatonalmádi Aranyhíd Polgári Egyesület fölkérte, mondjon verset sorozatunkban.
A civil szervezet öt éve szervezi a programsorozatot abban a reményben, hogy sikerül a magyar költők alkotásaival néhány percre kiszakítani polgártársaikat a hétköznapokból. Arany, Csokonai, Kosztolányi, Ady lírája mellett helyet kapnak a sorban a kortársak: Terék Anna, Kemény István, Szálinger Balázs mellett az Almádiban élő Géczi János vagy a lovasi szomszéd, Fenyvesi Ottó. Az előadóművészek sora is imponáló, például Csuja Imre, Őze Áron, Tóth Ildikó, Gáspár Sándor, Holecskó Orsolya.
Idén a 200. évforduló kapcsán több a Petőfi-mű, amelyeket a hangszórók közvetítenek. Cserhalmi György is Petőfi előtt hajt fejet. Babits Mihály Petőfi koszorúi címmel írt fájdalmas sorai ma sem vesztettek aktualitásukból. Cserhalmi György visszafogottan, de akkora erővel szól a magyar ifjúsághoz, akkora energia feszül hangjában, amitől szinte felrobban a vers.
Arra késztet, hogy olvassuk is Babits sorait.
Hallgatva újra meg újra, rádöbbent, milyen szegény lenne versek nélkül a világ.
