Ünnepi csomagolás címén tonnaszám halmozzák föl az év utolsó napjaiban szerte a világon a veszélyes anyagokat. A díszpapírokból decemberben ugyanannyi fogy, mint az előző tizenegy hónapban összesen. A környezetvédők szerint a zöld megoldások karácsonykor is segíthetnék a Földet.
Meghatnak azok a csodálkozó gyermekarcocskák, amelyeken látszik, alig hiszik el, hogy ők is gondosan csomagolt dobozokban kapják az ajándékot. Akiknek legfeljebb nejlonból kivett játék jutott, a polcokról gyűjtött ruha, azokat elvarázsolja a színes papír, a csomagolás a rájuk figyelés illúzióját kelti bennük. A díszdoboztól ugyanolyannak hihetik magukat, mint szerencsésebb társaik, akiket gondos, jól kereső szülőkkel áldott meg a sors. Őket teljes szívemből megértem, de azokat, akik az eleve díszdobozba csomagolt valamit még másik csillogóba teszik, masnikkal vagy fóliás akármikkel díszítik, jóval nehezebben. Bizonyára ők is ugyanolyan jól tudják, hogy ezek az anyagok nem bomlanak le, nem lehet velük tüzelni – pedig sokan próbálkoznak a kazánokkal és a kályhákkal, amiknek szúrós büdös a vége…
Szóval most őket kérem, keressenek karácsonykor valami zöld, Földkímélő megoldást. Nem egyszerű, mert eleinte környezetünk ellenállása elbizonytalanít. Nem értik, hol a máskor olykor kedves meglepetés, hiszen megszokták a mesés csomagolásokat. Ha az ember elég kitartó, és túlteszi magát az érthetetlenséget sugalló kérdéseken, már könnyebb.
Nyolc éve mások levetett díszcsomagolóiból „élek”, bár tavaly már elfogytak azok a csomagolópapírok, amiket a többiek a karácsonyfa alatt határozott mozdulatokkal téptek le az ajándékokról. Ezeket kisimítgatva eltettem a következő karácsonyra, és a csomagolásom részeként fölhasználtam. Igyekszem, de csak az igazán bősz környezetvédőkkel egyezik álláspontunk. A többiek általában az évben egyszeri ünnep külsőségeinek megteremtésére hivatkoznak, a meglepetés erejére. Tudom, ez is fontos, de vannak egyszerű és követhető, környezettudatos zöld megoldások. Például érdemes a természetesség jegyében a faágakat, kis fenyőtobozokat, fahéjrudakat kipróbálni. Ettől teljesen egyedi lesz az átadandó ajándék.
Dédnagymamám szokásán, aki az összes lisztes és cukroszacskót, barna csomagópapírt gyűjtögette, a selyempapírt a legnagyobb becsben soha ki nem dobta, anno jókat mosolyogtam. Most gondolatban bocsánatot kérek, ma én is barna zacskóba rejtettem a meglepetést. A használt géppapír fehér felét vegyítettem színes kartonnal. Aki pedig nem akar ezzel bajlódni, vásárolhat újrahasznosítható csomagolóanyagokat.
Próbájuk meg kímélni a Földet karácsonykor is!
